 |
| *Kimberly szemszöge* |
Végül nagy nehezen ki kászálódtam az ágyból, el kezdtem a pizsomámat levetni magamról és normális göncökbe öltözni. Ami nekem eléggé sokáig szokott tartani, amíg ki válaszok egy nekem megfelelő ruhát. Mikor már úgy éreztem,hogy meg van a megfelelő ruha ami nem másból állt mint egy csőgatya és egy egyszerű pólóból állt. Lementem a nappaliba és anya már egy finom kis reggelivel várt rám. Mivel a szüleimnek én vagyok az egyetlen gyerekük, ezért mindent megadnak nekem. És a kedvemben akarnak járni.
- Végre, hogy felkeltél kisasszony! – lépett elő anyukám a konyhából.
- Jaj anya, tudod, hogy az én második szerelmem az alvás! – ásítottam egy nagyot.
- Mert az első az Jack, nem de? – Jött mellénk apa
- Jaj Richard, hagyd már a lányunkat hisz csak szerelmes.- kelt a védelmemre anya
- Hé, nem szeretném a szerelmi életemet veletek megvitatni! Arra a dologra ott van Amy.
- De drágám tudod, hogy bennünk meg bízhatsz. – lépett mellém anyám
- Igen anya tudom. De nekem ez kínos. – forgattam meg a szemeim.
- Jó akkor többet nem beszélünk Jackről, és a szerelmi életedről!
- Én ezt nem ígérhetem meg! Nagyon is érdekel, hogy az a gazember mit művel a lányommal! Kimberly tudod, hogy ez a fiú nem szimpatikus nekem, és nem bízok meg benne! – okoskodott ismét apám
- Úgy ahogy az összes eddigi barátom! Nem nektek kell megbíznotok benne hanem nekem!
- Jó, ezt zárjuk le, és gyere reggelizni, nutellás palacsintát készítettem neked. – nyugtatott meg anya.
- Tudod, hogy utálom a nutellát!
- Tudom, de én imádom. – harapott bele az egyik palacsintába.
- Ne várjatok, ma haza.
- Micsoda? Miért? – bombázott a kérdéseivel apa.
- Azt hiszem előre még nem tudom, de lehet, hogy ma Jacknél alszom.
- Az ki van zárva! - vörösödött el mind kettőjük feje.
- Anya, apa tudok magamra vigyázni! Amúgy is Jack nem tenne olyant amit nem lenne szabad, mert szeret engem és azt akarja, hogy nekem jó legyen. – határozott voltam, mert amit mondtam az nem mese, Jack egy elképesztő srác, aki nem tenne velem olyant amibe én nem egyezek bele.
- Jó, rendben. – adták be a derekukat nagy nehezen.
- Azt hiszem jobb lesz ha megyek. – kuncogtam egyet.
- De nem is ettél. – állt fel a székről apa
- Majd veszek magamnak valamit út közben, vagy a suliban. – az volt a célom, hogy elmenjek már, mert kezdtek az agyamra menni. Szeretem őket, de néha az agyamra megy az elővigyázatosságuk velem szemben.
Nyomtam egy puszit mindkettőjük pofijára és vidáman ballagtam ki fele az ajtón boldogan. Boldogan, mert végre láthatom ma ismét azt az embert akiért a szívem hevesen dobog. Jack-ért. Miközben ide-oda esve-kelve mentem a suliba, a közeli pékségből megannyi édes finomságnak az illata áradt a poros utca levegőbe. Nem bírtam ellen állni a kísértésnek, ezért be mentem. Egyszerűen ha tehettem volna az összeset meg vettem, volna magamnak. De mivel már úgy is egy csúfság vagyok, nem szeretném még pár kilóval überelni.
*********************************************************************
A kakaós csigámból haraptam éppen, mikor be értem a suliba. A szívem egyre hevesebben vert, amint az járt a fejemben, hogy Jack hamarosan újra puha ajkaival érinti az enyémeket. Ki jelenthettem, hogy nagyon szerelmes vagyok!
Pont a szekrényemben kutattam pár könyvért, hogy készüljek az első órámra ami anatómia lesz. A könyvekért csak úgy nyúlkáltam be. Hirtelen mintha a szekrényem be akart volna csukódni, ezért egy erőteljes mozdulattal vissza löktem. Még én is megéreztem, hogy valakinek neki csaptam.
- Bocs, én nem akartam, sajnálom! – szabadkoztam.
- Na de cicám, ennyire haragszol rám, hogy az orromra csapod a szekrényed ajtaját? – válaszolt az illető rekedtes hangján. Az állam le esett, amikor rá eszméltem arra, hogy azén szerelmemnek csaptam a szekrény ajtót.
- Jack! – csaptam be az ajtót, és szó szerint úgy rá ugrottam, hogy elestünk és mindenki minket figyelt. Azt hiszem a pózunk eléggé félre érthető volt, mert lovagló ülésben voltam Jacken.
- Kimberly biztos, hogy jól vagy a mai napon? – kuncogott édesen. Majd felállt és felsegített engem is.
- Azt hiszem hatással volt rám a reggeli pékséges kalandom.
- Ugye ezt nem úgy értetted, ahogy tudnád hogy értem én. – ráncolta meg a szemöldökét. - Na jó ez nem sült el jól. – mondta tovább.
- Nem nyugi, nem szűrtem össze a levet semmilyen pékekkel. – nevettem ki őt.
- Van kedved át jönni hozzám ma? – húzta meg a melltartóm pántját közben pimaszul el röhögte magát.
- De nagyon is van kedvem. – csaptam rá a kezére. Jack egy elképesztő fiú, nagyon hálás voltam az Istennek, hogy ezt az angyalt az utamba sodorta.
- Órák után bébi. – nyomott egy forró csókot a számra. Én pedig viszonoztam. Hajába túrtam miközben szerelmesen az ajka támadta az enyémet.
-Szeretlek Jack. – súgtam a fülébe úgy, hogy csak ő hallja, sőt abban sem vagyok biztos, hogy akinek szántam finom szavaimat meghallotta-e.
- Én is Kimberly. – úgy tűnik nagyon is jól hallotta,mert egyből vissza súgta a fülembe, miközben megharapta a fülemet.
- Jack. – kuncogtam. - Mennem kell, becsengettek. – tettem a kezeimet a mellkasára és gyengéden el toltam magamtól, hogy mind ketten menjünk órára.
- Már is hiányzol. – olyan arcot vágott mintha sírt volna. Jó próbálkozás te segg. Már menni akartam mikor hirtelen bele csípett a fenekembe.
- Jack, fejezed már be! – utasítottam. - Később találkozunk. – nyomtam egy puszit a puha arcára.
- Jó, ezt zárjuk le, és gyere reggelizni, nutellás palacsintát készítettem neked. – nyugtatott meg anya.
- Tudod, hogy utálom a nutellát!
- Tudom, de én imádom. – harapott bele az egyik palacsintába.
- Ne várjatok, ma haza.
- Micsoda? Miért? – bombázott a kérdéseivel apa.
- Azt hiszem előre még nem tudom, de lehet, hogy ma Jacknél alszom.
- Az ki van zárva! - vörösödött el mind kettőjük feje.
- Anya, apa tudok magamra vigyázni! Amúgy is Jack nem tenne olyant amit nem lenne szabad, mert szeret engem és azt akarja, hogy nekem jó legyen. – határozott voltam, mert amit mondtam az nem mese, Jack egy elképesztő srác, aki nem tenne velem olyant amibe én nem egyezek bele.
- Jó, rendben. – adták be a derekukat nagy nehezen.
- Azt hiszem jobb lesz ha megyek. – kuncogtam egyet.
- De nem is ettél. – állt fel a székről apa
- Majd veszek magamnak valamit út közben, vagy a suliban. – az volt a célom, hogy elmenjek már, mert kezdtek az agyamra menni. Szeretem őket, de néha az agyamra megy az elővigyázatosságuk velem szemben.
Nyomtam egy puszit mindkettőjük pofijára és vidáman ballagtam ki fele az ajtón boldogan. Boldogan, mert végre láthatom ma ismét azt az embert akiért a szívem hevesen dobog. Jack-ért. Miközben ide-oda esve-kelve mentem a suliba, a közeli pékségből megannyi édes finomságnak az illata áradt a poros utca levegőbe. Nem bírtam ellen állni a kísértésnek, ezért be mentem. Egyszerűen ha tehettem volna az összeset meg vettem, volna magamnak. De mivel már úgy is egy csúfság vagyok, nem szeretném még pár kilóval überelni.
*********************************************************************
A kakaós csigámból haraptam éppen, mikor be értem a suliba. A szívem egyre hevesebben vert, amint az járt a fejemben, hogy Jack hamarosan újra puha ajkaival érinti az enyémeket. Ki jelenthettem, hogy nagyon szerelmes vagyok!
Pont a szekrényemben kutattam pár könyvért, hogy készüljek az első órámra ami anatómia lesz. A könyvekért csak úgy nyúlkáltam be. Hirtelen mintha a szekrényem be akart volna csukódni, ezért egy erőteljes mozdulattal vissza löktem. Még én is megéreztem, hogy valakinek neki csaptam.
- Bocs, én nem akartam, sajnálom! – szabadkoztam.
- Na de cicám, ennyire haragszol rám, hogy az orromra csapod a szekrényed ajtaját? – válaszolt az illető rekedtes hangján. Az állam le esett, amikor rá eszméltem arra, hogy azén szerelmemnek csaptam a szekrény ajtót.
- Jack! – csaptam be az ajtót, és szó szerint úgy rá ugrottam, hogy elestünk és mindenki minket figyelt. Azt hiszem a pózunk eléggé félre érthető volt, mert lovagló ülésben voltam Jacken.
- Kimberly biztos, hogy jól vagy a mai napon? – kuncogott édesen. Majd felállt és felsegített engem is.
- Azt hiszem hatással volt rám a reggeli pékséges kalandom.
- Ugye ezt nem úgy értetted, ahogy tudnád hogy értem én. – ráncolta meg a szemöldökét. - Na jó ez nem sült el jól. – mondta tovább.
- Nem nyugi, nem szűrtem össze a levet semmilyen pékekkel. – nevettem ki őt.
- Van kedved át jönni hozzám ma? – húzta meg a melltartóm pántját közben pimaszul el röhögte magát.
- De nagyon is van kedvem. – csaptam rá a kezére. Jack egy elképesztő fiú, nagyon hálás voltam az Istennek, hogy ezt az angyalt az utamba sodorta.
- Órák után bébi. – nyomott egy forró csókot a számra. Én pedig viszonoztam. Hajába túrtam miközben szerelmesen az ajka támadta az enyémet.
-Szeretlek Jack. – súgtam a fülébe úgy, hogy csak ő hallja, sőt abban sem vagyok biztos, hogy akinek szántam finom szavaimat meghallotta-e.
- Én is Kimberly. – úgy tűnik nagyon is jól hallotta,mert egyből vissza súgta a fülembe, miközben megharapta a fülemet.
- Jack. – kuncogtam. - Mennem kell, becsengettek. – tettem a kezeimet a mellkasára és gyengéden el toltam magamtól, hogy mind ketten menjünk órára.
- Már is hiányzol. – olyan arcot vágott mintha sírt volna. Jó próbálkozás te segg. Már menni akartam mikor hirtelen bele csípett a fenekembe.
- Jack, fejezed már be! – utasítottam. - Később találkozunk. – nyomtam egy puszit a puha arcára.
Éppen azon gondolkoztam, hogy nem tanultam meg az irodalom házimat, amiért biztosan egyes lesz a dicséretem. Anyáék az orromra kötötték, ha egy rossz jegyel térek haza, nekem végem van. Sosem értettem, hogy miért ilyen szigorúak velem. Hisz egy egyes el tompulna a négyes ötöseim mellett. Betegesem a mániájuk még mindig, hogy ne hozzak rájuk szégyent, hisz fél London ismeri őket. Azt akarják,hogy miután végeztem az iskolával én vegyem át a családi vállalatot. De nekem teljesen más elképzelésem van a jövőre tekintve. A gondolataimból a nyomasztó csengő zenéje zökkentett vissza a valóságba. Ami azt jelenti, hogy kezdődik az első órám. Nyugi Kimberly, ki bírod.
Az első óra mondhatni nyugisan telt. De egyre közeledett az a fránya negyedik óra, ahol felelnem kéne.
Az első óra mondhatni nyugisan telt. De egyre közeledett az a fránya negyedik óra, ahol felelnem kéne.
********************************************************
Eljött az óra. Amitől egész nap rettegtem. Rettegtem attól, hogy anyáék kiborulnak és életem hátra lévő részét szobafogsággal kell el töltenem. Bár ez nevetségesnek hangzik, hisz tizenhét éves vagyok. De tőlük bármi ki telik. A leghátsó padban foglaltam helyet, és próbáltam olyan kicsire összehúzni magam amennyire csak tudtam. Legbelül reméltem, hogy Mrs. Lively elfelejtette az egész felelés ügyet, és tudomást sem vesz rólam. Ám mikor kiszúrt engem, és felszólított egyszerűen lefagytam. Másodjára ismételte meg a kérdését, de én még mindig tétlenül álltam, mikor megszólaltam nagy nehezen.
- Ööö – dadogtam egy sort. - Ami azt illeti nem tudom. – fejemet le hajtottam, mert úgy éreztem mindenki engem bámul és rajtam vihog.
- Mrs.White maga tanult? Abba egyeztünk meg, hogy ma felel, vagy ha nem megbuktatom! – igen emlékeztem mikor két napja ebben egyeztünk meg. De teljesen megfeledkeztem a dologról. El sem merem képzelni mi lesz ha megbukom.
- Ne kérem, ne buktasson meg! – kérleltem.
- Sajnálom kisasszony, ez volt a harmadik esete amikor felelést halasztott. Nem tehetek mást.
- Könyörgöm ne! Tudja milyenek a szüleim, élve megcsonkítanának! Mit mondhatnék nekik?
- Talán elmesélhetné nekik, hogy a drága Jackje miatt elhanyagolta a tanulást. – őszülő hajszálait meigazgatta, majd le ült vissza a székébe. Utálom ezt a nőt!
- Kérem. – könyörögtem.
- Üljön le! Most pedig tovább megyünk az anyaggal. – nem is törődve a nyafogásommal elkezdett teljesen másról beszélni. Visszaültem a padba mint egy vesztes. A kíváncsi szemek rám szegeződtek, de én a fejemet a padba temettem. Hogy a francba mondom el a szüleimnek? Igen négy hónapja teljesen el hanyagoltam a tanulást. Mivel a kapcsolatom Jackel ennyi ideje tart. Mikor ki csengettek, az első voltam aki ki ment a teremből. Mivel a legjobb barátnőm Amy beteg, azért nem nagyon van akihez fordulni tudnék. Tekintetem Jacek után kutatott, de sehol sem láttam. Ez fura. A könnyeim enyhén potyogni kezdtek. Ezért be mentem a mosdóba, hogy rakoncátlan fürtjeimet és nedves arcomat rendbe hozzam. De ami ott bent fogadott az teljesen ledöbbentett. Fél sokk.
- Ti meg mi a fenét csináltok ide bent? – tettem fel a kérdést Jade-nek és a csicskáinak. Igen, Jade az a tipikus menő csaj volt a suliban. Egyszerűen nem bírtam fel fogni, azt, hogy oda bent cigaretta féleséget szívtak, legfőképpen Jade. Kérdésemen csak émelyítően nevetni kezdtek, aztán pár perccel később leesett, hogy ez nem cigi, hanem drog! Drogoztak a suli vécéjében!
- Ti itt drogoztok? Nem féltek, hogy bajba kerültök?
- Igen itt, gyere és próbáld ki te is. – nevetett Jade ismét undorítóan. Nem is értettem, hogy a fiúk mit esznek egy ilyen lányon, mint ő.
- Nem, és dobjátok el ti is, mert bajba kerültök! – figyelmeztettem őket.
- Csak nem sírsz, mert megbuktál irodalomból? – nem tudtam szóhoz jutni, mert valaki be lépett az ajtón, Jade le dobta a füves cigit a kezéből elém. Hálát adtam istennek, hogy Mrs. Lively be lépett a mosdóba.Most aztán megkapják a magukét ezek a csicskák.
- Itt meg mi folyik?
- Kimberly! –szólalt meg Jade, még mielőtt le akartam őket leplezni. - Kimberly éppen egy füves cigit szívott, amikor bejöttünk és próbáltam rá venni őt, hogy dobja el, mert nagy bajba fog kerülni, de erre ő csak megütött engem, és a droggal kínálgatott. – mi van? Hazug ribanc! Rám kente azt, amit ő csinált. Még könnyeket is facsart ki magából, a színészkedése eléggé meggyőző volt.
- De hát ez nem is igaz! Éppen fordítva történt ez! Mrs. Lively ugye hisz nekem? Nem lennék képes ilyenre! – védekeztem, de úgy tűnt, hogy a tanárnő Jadnek hisz.
- Nagy bajban van kisasszony!
- De nem én tetettem! Jade és a csicskái voltak! – megfogta a kezemet és kifelé rángatott a mosdóból. - Bassza meg! – szidkozottam. Vissza fordultam, és Jade arcán egy önelégült vigyor keletkezett.
- Ne káromkodjon! Még magának áll feljebb? Ráadásul még meg is ütötte szegény Jadet aki jót akart. – kiabált. Jaj szegény kis Jade, nagyon sajnálom őt.
- De ő egy hazug dög! Rám akarja kenni azt, hogy én drogoztam, közben pedig ő volt! És hozzá sem értem! – kiabáltam torkom szakadtából nagyon dühösen.
- Hívom a szüleit! – mikor föl értünk az igazgató irodájához, a tanárnő azt mondta, hogy üljek le, ő pedig addig fel hívja a szüleimet, és beszél az igazgatóval. Nagyszerű pont akkor kellett neked pisilned és rendbe tenned magad, mikor Jade és társai épp füveztek. Egy igazán tökéletes napnak kezdődött és egy borzalommal akar véget érni. A szüleim ki fognak borulni!
- Ne ne hívja őket! Nem én tettem!
Hát ez lenne az első rész! Nem túl jó, de ez még csak a kezdet. És általában a blogok 99%-ának az első része unalmas, szóval nézzétek el nekem.Remélem azért írtok nekem megjegyzést, és gyarapodik a rendszeres olvasók száma.
Még arra kérnélek titeket, hogy nézzétek el nekem, ha nem épp a legjobban fogalmaztam, de én eddig teljesen más írás stílusban írtam, vagy is a párbeszédbe nem tettem érzelmet, vagy mit. De rájöttem, hogy ez az igazi írás, szóval jó olvasást ne feledjétek a nyomaitokat itt hagyni, remélem tetszeni fog!
- Ti meg mi a fenét csináltok ide bent? – tettem fel a kérdést Jade-nek és a csicskáinak. Igen, Jade az a tipikus menő csaj volt a suliban. Egyszerűen nem bírtam fel fogni, azt, hogy oda bent cigaretta féleséget szívtak, legfőképpen Jade. Kérdésemen csak émelyítően nevetni kezdtek, aztán pár perccel később leesett, hogy ez nem cigi, hanem drog! Drogoztak a suli vécéjében!
- Ti itt drogoztok? Nem féltek, hogy bajba kerültök?
- Igen itt, gyere és próbáld ki te is. – nevetett Jade ismét undorítóan. Nem is értettem, hogy a fiúk mit esznek egy ilyen lányon, mint ő.
- Nem, és dobjátok el ti is, mert bajba kerültök! – figyelmeztettem őket.
- Csak nem sírsz, mert megbuktál irodalomból? – nem tudtam szóhoz jutni, mert valaki be lépett az ajtón, Jade le dobta a füves cigit a kezéből elém. Hálát adtam istennek, hogy Mrs. Lively be lépett a mosdóba.Most aztán megkapják a magukét ezek a csicskák.
- Itt meg mi folyik?
- Kimberly! –szólalt meg Jade, még mielőtt le akartam őket leplezni. - Kimberly éppen egy füves cigit szívott, amikor bejöttünk és próbáltam rá venni őt, hogy dobja el, mert nagy bajba fog kerülni, de erre ő csak megütött engem, és a droggal kínálgatott. – mi van? Hazug ribanc! Rám kente azt, amit ő csinált. Még könnyeket is facsart ki magából, a színészkedése eléggé meggyőző volt.
- De hát ez nem is igaz! Éppen fordítva történt ez! Mrs. Lively ugye hisz nekem? Nem lennék képes ilyenre! – védekeztem, de úgy tűnt, hogy a tanárnő Jadnek hisz.
- Nagy bajban van kisasszony!
- De nem én tetettem! Jade és a csicskái voltak! – megfogta a kezemet és kifelé rángatott a mosdóból. - Bassza meg! – szidkozottam. Vissza fordultam, és Jade arcán egy önelégült vigyor keletkezett.
- Ne káromkodjon! Még magának áll feljebb? Ráadásul még meg is ütötte szegény Jadet aki jót akart. – kiabált. Jaj szegény kis Jade, nagyon sajnálom őt.
- De ő egy hazug dög! Rám akarja kenni azt, hogy én drogoztam, közben pedig ő volt! És hozzá sem értem! – kiabáltam torkom szakadtából nagyon dühösen.
- Hívom a szüleit! – mikor föl értünk az igazgató irodájához, a tanárnő azt mondta, hogy üljek le, ő pedig addig fel hívja a szüleimet, és beszél az igazgatóval. Nagyszerű pont akkor kellett neked pisilned és rendbe tenned magad, mikor Jade és társai épp füveztek. Egy igazán tökéletes napnak kezdődött és egy borzalommal akar véget érni. A szüleim ki fognak borulni!
- Ne ne hívja őket! Nem én tettem!
Hát ez lenne az első rész! Nem túl jó, de ez még csak a kezdet. És általában a blogok 99%-ának az első része unalmas, szóval nézzétek el nekem.Remélem azért írtok nekem megjegyzést, és gyarapodik a rendszeres olvasók száma.
Még arra kérnélek titeket, hogy nézzétek el nekem, ha nem épp a legjobban fogalmaztam, de én eddig teljesen más írás stílusban írtam, vagy is a párbeszédbe nem tettem érzelmet, vagy mit. De rájöttem, hogy ez az igazi írás, szóval jó olvasást ne feledjétek a nyomaitokat itt hagyni, remélem tetszeni fog!
