25. fejezet - Túl rég óta

A rész 18+-as jeleneteket tartalmaz!

Kimberly 

Ajkaim még mindig Harryén voltak. Valahogy soha nem akartam elválni tőle, ahogy szám sem. Már-már tökéletesen passzoltak egymáshoz. Hihetetlen csókja alatt olyat éreztem, mint még soha senkinél, s ez nagyon jól esett. Tudom jól, hogy Harry milyen makacs! Azt hiszi magáról, hogy rossz, amiben részben igaza van, de egyébként a szíve aranyból van. Tudom, hogy maradt még benne a régi Harryből, egyszerűen nem tűnhetett el az a fiú belőle teljesen. Kötődöm hozzá, és nem akarom őt elhagyni. Szüksége van rám, és talán nekem is rá.. 

- Állj le, a rohadt életbe is már! – elhúzódott tőlem, jáde zöld szemei dühösen csillogtak, miközben bosszúsan, kezeit kócos hajába mélyesztette. Miért nem érti meg, hogy nekem pont úgy jó, ahogy van? Nem kell több! Teljesen kiakasztó személy! Teljesen megalázva éreztem magam, felajánlottam magam neki -amit még soha senkinek nem tettem- erre ő így viselkedik velem. Azt mondta szeret.. Teljesen úgy hangzik ez az egész, mintha egy olcsó lotyó lennék, és rámásztam volna. Rám pillantott, arca minimális szinten nyugodtabb lett, de nem annyira mint percekkel ezelőtt. - Menj el. – szólalt meg végül. Nem fogok elmenni! Már nem, a családomat is félretettem érte, erre azt akarja, hogy elmenjek? Nem fogok. Tudom, hogy Harry nem teljesen normális egy ideje, és teljesen kitud akadni a legapróbb dolgon is, szóval ez is csak pár óráig fog tartani. Mint mondtam, segíteni fogok neki.  Sokat jelent nekem. 

- Nem.

- Hogy nem? Rakjalak ki esetleg? Szeretnéd, bébi? Tűnj az életemből! Nem kell az undorító szánakozásod, menj vissza a te hercegedhez, három hete távol vagy tőle, biztos hiányol. Nincs rád többé szükség! – mosolygott. Sírni támadt kedvem szavai hallatán, de nem fogom elsírni magam, legalább is előtte nem! - Az egyetlen szánalmas alak kettőnk közül te vagy! Jézusom, nézz már magadra! Húzz el innen, vagy tényleg kinyírlak – megalázóbbnál megalázóbb szavakkal dobálózott felém. Egy részem meghalt. Elegem van belőle, felfordította az életemet, többé már nem akarok a közelében lenni!

- Tudod mit? Rohadj meg! Ilyen embernek nem is szeretnék tovább segíteni. Félre tettem mindent, mindent a kurva életemből, miattad. Megbocsájtottam, amit velem tettél, neked adtam a bizalmam, próbáltam segíteni, de te mindent elrontasz! Megérdemled, hogy életed végig egyedül maradj, te kibaszott seggfej! – pólómat vissza vettem magamra, és minél előbb távolabb akartam lenni tőle. De egy részem nem akart menni.

- Utállak!

- Az érzés kölcsönös! – mondtam neki, míg felkaptam a táskáimat szobájának parkettájáról. A könnyek égették a szemeimet, amiket próbáltam vissza tartani. Az ajtóhoz lépetem, vissza meredtem rá, mintha szemei neki is könnybe lábadtak volna, de nem hiszem. Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy van lelkiismerete. Kiléptem, aztán bevágtam magam mögött az ajtót. Fáradtan és gyengén rogytam le a földre, könnyeim most már úgy hullottak, mint a zápor eső. Hallottam, hogy bentről ő is hangosan felsír, de miért? Szívem összeszorult, de nem voltam hajlandó megnézni mi van vele, elvégre ő csinálta az egészet! Felálltam majd kisétáltam Harry életéből. Kint leültem a lépcsőre, ugyan is halvány fogalmam sem volt róla, hogy hova mehetnék. Nem maradt senkim. Percekig ülhettem ott, mikor bentről hangos kiabálást hallottam, majd valaki feltépi az ajtót. Mikor meglátott megállt, kisírt szemeivel rám tekintett, majd közeledett hozzám.

- Kurvára maradj ott, érted? Hagyj békén! – figyelmeztettem, arcomat törölgetve.

- Ly – szólt hozzám, hangja halk volt és nehéz, ennek ellenére a megszokott mély hangja volt.

- A nevem Kimbe...

- Sajnálom, oké? Egy kibaszott idióta vagyok, igazad van. Fogalmam sincs mi van velem, csak jöttek a szavak a számból, én nem akartam ezt, annyira sajnálom, bébi! – most már szorosan előttem állt, mélyeket lélegzett, mikor hangja elcsuklott s néhány kósza könnycsepp gördült le hibátlan arcán, szívem meghasadt. - Nem akarom eltaszítani magamtól az egyetlen embert, aki számít nekem. Csak annyira..annyira elcseszett vagyok. Szeretlek, érted? Soha nem tréfáltam, mikor ezt mondtam. Te vagy a mindenem. Az istenért, amióta ismerlek te vagy az igazi számomra! Szükségem van rád, mint partra vetett halnak a vízre, nélküled nem lélegzem! A picsába, ez egyre szánalmasabb. – csak néztem az előttem teljesen megnyílt fiút, aki úgy fest, mint egy kisgyerek, akitől épp elveszik a kedvenc játékát. A francba is, én is szeretem őt!

- Én is szeretlek, Hazza. – szavaimra felkapta fejét, és egy forró csókba invitált. Lábaimat automatikusan dereka köré kulcsoltam, mire ő bevitt a házba, egyenesen vissza a szobájába. Nem csak szánk, hanem fájdalmas könnyeink is eggyé váltak. Gyengéden lerakott az ágyra és őszintén a szemeimbe nézett.

- Nem akarom, hogy megbánd.

- Soha nem fogom! – biztosítottam felőle, ami igaz is volt. Szekrényéhez ment, kihúzta az egyik fiókot majd kivett belőle egy óvszert, amit az ágyra dobott.

Levette magáról fura mintájú ingét, aztán rólam is újból.

- Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek. – nyakamra apró csókokat lehelt, amit lehunyt szemmel élveztem. Annyira jól esett és annyira jól csinálta. Kisebb csókokat váltottunk, míg Harry teljesen meztelenül állt előttem, méretétől megugrottam, egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni. Harry csak kisfiúsan, szégyenlősen elmosolyodott, majd szinte rám ugrott. Fehérneműben feküdtem alatta, ezért ágaskodó péniszét éreztem hasamnak feszülni, mitől fura érzés keletkezett gyomromban. Melltartómat kikapcsolta, bugyimat szép lassan letolta rólam s a földön heverő ruha kupac felé dobta őket. Kezébe vette az óvszert, magára görgette, én ezalatt rettenetesen féltem, egyben vártam minden mozdulatát. Soha nem csináltam ilyesmit vagy ehhez hasonlót, szóval érthető ez. Harry fölém magaslott, nekem dörgölte magát, szemkontaktust ugyan úgy megtartottuk. És ekkor égető fájdalmat éreztem odalent, lassan, gyengéden, de magabiztosan tolta egyre mélyebbre magát bennem. A fájdalom minden egyes lökésnél egyre halványabb jelét mutatta, amit kezdtem élvezni.

- Shh..mindjárt jobb lesz, ígérem. – Harry szaggatottan kapkodott levegő után, lefolyni készülő pimasz könnyeimet lecsókolta, ezzel próbálva engem nyugtatni.

- Istenem, anny-annyira jó vagy, bébi! – Euforikus érzés kerített hatalmába, mintha egy teljesen más dimenzióban lettem volna. Csak én és Harry. Igaza volt, a fájdalmat felváltotta a mérhetetlen izgalom s élvezet. Minden egyes másodpercét élveztem együttlétünknek. Lábaimat dereka köré fontam, és abban a pillanatban azt hittem szétrobbanok. Néztem Harry gyönyörű arcát, ami tele volt érzelemmel, és láttam rajta mennyire élvezi, csak még közelebb repített a csúcshoz. Mindeközben fejét nyakhajlatomba temette, néhol szenvedélyes csókba hívott, amit egyáltalán nem bántam. Testünk mintha csak egy ritmusra mozgott volna.

- H-harry – nyögtem túl hangosan. - H, én..én mindjárt – próbáltam értelmes és összefüggő mondatokat alkotni, de ebben az állapotban nem tudtam. Harry olyan jól csinálta és ami a legfontosabb végig gyengéd volt velem s türelmes.

- Tudom. De még tartsd picit. – nyögte  a számba. - Jézusom, olyan szűk! – mozgása egyre gyorsabb lett, mit kicsit sem bántam. Löket egyet, mikor teljesen más világban éreztem magam.

- Harry! – sikítottam. Életem legjobb élménye volt. Minden fehér egy pillanatra, rózsaszín felhőkkel. Harry nem sokra rá ugyan ezt élte meg, hangosat nyögött fülembe, lökött még párat levezetésképp, majd kicsusszant belőlem. Farkáról levette az óvszert s az ágy melletti kis kukába dobta, majd mellém esett. Mindketten kerestük a levegőt, mi pár perce szinte mindkettőnket elhagyott, a gyönyör miatt mit átéltünk.

- Ha tudnád mióta vártam a pillanatot, hogy a farkam a puncidban legyen! – nevetett még mindig kifulladva. - Életem legjobb szexelése volt!

- Ne hazudj.

- Nem hiszed el? – húzott közel testéhez. – Komolyan mondom, ekkorát még soha nem élveztem.

- Szeretlek, Hazz. – kijelentésemre sóhajtott egyet, aztán homlokon puszilt. Mindkettőnk bőrét beterítette rengeteg izzadságcsepp, de nem érdekelt, a lényeg, hogy  a karjaiban tartott. Szerelmes voltam Harry Stylesba.

- Többet kéne veszekednünk. – mosolygott ellenállhatatlanul. Játékosan a karjába bokszoltam, szívére tette kezét, mintha fáj volna neki. Közel húzott magához, már ha ennél jobban lehetett volna. Ismét közel voltam hozzá, veszélyesen közel.

24. fejezet - Nincs szükség szavakra

Kimberly

Elvesztettem az irányítást. Elmémet elködösítette a mérhetetlen vágy, a csípőjén ültem, miközben eszeveszetten kapkodtuk a levegőt egy-egy csók között. Szó szerint egy csók csatát vívtunk egymás között, amit egyikünk sem akart elveszíteni. Kezemet felvezettem kidolgozott vállain, majd vizes hajában megálltak. Néhol meghúzogattam őket, mire egy jóleső sóhajt eresztett meg. Kapkodta a levegőt, éreztem. De ezzel nem volt egyedül, mert én is ugyan ebben a helyzetben tudtam magam. Többet akartam. Őt akartam. Vágytam rá és az érintéseire, most már ha tagadni akartam sem tudtam volna, a hatalma alá kerített. Én pedig élveztem, élveztem minden másodpercet, amit így vagy úgy, de vele töltöttem. Más embernek éreztem magam. Nem mondom azt, hogy úgy voltam vele, mintha egy szende ártatlan angyalnak képzelném magam, mindössze bátrabbnak és felszabadultnak. Nem féltem semmitől, mert a karjaiban tartott, még ha épp most a derekán ültem. Meg mernék rá esküdni, hogy egy momentumra leállt és a zölden csillogó szemeivel az én unalmasaimba bámult. Úgy nézett, mintha a lelkemig hatolna. Abban is biztos vagyok, hogy akár még a gondolatimat is hallotta, amik kezdtek egyre mocskosabbak lenni miatta. 

Szemrebbenés nélkül kerültem alá, mind ezt úgy csinálta, hogy ajkaink ugyan úgy fékezhetetlenül falták a másikét, s most ő tornyosult fölém. Elváltunk egymástól, légzésünk még mindig szaggatott volt. Bár nem is számítottam másra, és szerintem Harry sem. A törülköző még mindig teste körül volt csavarva, ezzel alsó részeit teljesen elfedve előttem. Még. 

Láttam rajta, hogy valamit igen szeretne mondani, hisz többször is próbált ki nyögni valamit, de aztán mégsem tette. Ismét megpróbálkozott a beszéddel, de félbeszakítottam ujjammal, amit a szájára nyomtam, annak érdekében, hogy befogja. Elmosolyodott és lágy puszikat lehelt ujjamra, mi belőlem is egy mosolygást váltott ki. 

- Ne, nincs szükség szavakra Harreh, most nem. – közelebb férkőztem hozzá -már ha ez lehetséges volt- s egy apró csókot nyomtam kissé izzadt homlokára. Gyomrom vagy ezerféle bukfencet hányt az elmúlt percekben. Különös érzés fogott el, amit még nem igazán, sőt, ha őszinte akarok lenni, még soha nem éreztem ehhez hasonlót sem. Jó volt s egyben fura. Kicsit megrémisztett a tudat, hogy mi lesz, ha Harry kijózanodik, ahogy vele együtt én is. Nem akartam arra gondolni, mi lesz ezek után. Ezeken a perceknek szenteltem magam. Csodáltam őt, annyira, annyira...gyönyörű volt? Igen, határozottan gyönyörű volt férfi létére. Végül újra nekem nyomta magát, ajkai kétségbeesetten keresték enyémeket, amit nem sokkal később meg is talált, és amik olyan naivan megadták magukat neki. Éreztem, ahogy a vékony anyag mögül ágaskodó férfiassága nem igazán bírja kordában tartani magát, amitől kezdtem úgy érezni mintha erőm el akarna hagyni.

Fogával számba harapott, annyira jól esett, hogy valaki ennyire.. fogalmam sincs minek nevezhetném ezt. A levegőben messziről lehetett érezni a vágyat, szenvedélyt és az erotikát egyaránt. Pólómat leszedte rólam, így már csak egy melltartóban és egy szűk farmer nadrágban voltam, míg ő még mindig a törülközőjében virított.

- Mhhm – hagyta el a száját, amint meglátott.

- Harry! – futótűzként ért minket egy hang, aminek gazdája valószínűleg a nyitott ajtónál ácsorgott s nézte a jelenetet amit mi nyújtottunk.  El akartam szakadni Harrytől, de nem hagyta, ugyan úgy folytatta az egészet. Időközben kiderült, hogy a hang Louishoz tartozik. Harry csak egy morgással reagált neki, de ezzel Lou nem érte be.

- Harry, az istenért, hagyd későbbre az enyelgést, fontos dologról akarunk veled beszélni! – hangja frusztrált és fáradt volt.

- Nem érdekel. – felelte a göndör hajú fiú, aki most úgy néz ki mint egy kisfiú és az anyukája előtt áll. Annyira aranyos volt. Mindeközben a nyakamat lepte be csókokkal, hol pedig enyhe harapásokkal célzott meg. Az utolsó amit hallottunk, ahogy Louis bevágja maga mögött az ajtót és egy halk "menj a picsába, ember"-t motyogott orra alatt.

- Utállak. – nyögtem miközben az érzések eluralkodtak egész testemen.

- Na és? Az emberek túlnyomó többsége utálja egymást, még is szükségük van a másikra. Még ha sokszor ki akasztják egymást, akkor is. – egy nyálas csókkal ajándékozott meg, aztán folytatta - Különben is, ha nyugtat a tudat, én is utállak.

- Harry – lihegem a nyakhajlatába, rám néz aztán kisebb mosolyt ölt magára, mitől szívem megugrik.

- Igen?

Válasz helyett csak neki ugrottam lerántottam róla törülközőjét, ami eddig ékesítette tökéletes testét, de most már nem lesz rá szükség rá. Harry kicsit meglepődött mozdulatomtól, de aztán kajánul elvigyorodott. Lepillantottam kettőnk közé, mértétől megugrottam. Mintha elfelejtettem volna levegőt venni.

- Hé, bébi, tudom, hogy nem csináltad még. Szóval lassíts, ma nem fog semmi történni.

- De, én akarom.

- Kimberly, ide figyelj! Ez egy fontos dolog, olyannak kell adnod, aki megérdemli, akiben megbízol és főképp akit szeretsz. Én erre nem vagyok alkalmas. – fújta ki a bent rekedt levegőt magából. - Okozhatok neked örömöt, de nem én fogom elvenni a szüzességed!  – idegesen a hajába túrt, majd kedve kezdett egyre jobban lankadni. Bekövetkezett, amitől féltem. Magához tért. Én azt akarom, hogy ő legyen az első és egyben az utolsó is, aki hozzám ér. Vágyom rá, én szeretem őt, azt hiszem. - A többiek várnak rám, mennem kell.–  Feldühített. Harry Styles egy igazi idióta, nem engedem, hogy menjen.

- Ne akard megmondani nekem mi a jó, és hogy mit akarok! Amit akarok az te vagy! És kurvára nem fogsz elmenni most! – sziszegem fogaim közül, büszke voltam magamra. Ahelyett, hogy hagyom, hogy ismét elfusson és mindkettőnknek rosszat csináljon, beleütöttem egyet vállába, mitől egyensúlya megbillent. Aztán ajkaim az övére tapadtak, és neki préseltem magam, ma már vagy ezredjére.