Kimberly szemszöge
- Harry ne! Kérlek ne csináld ezt! – ordítottam sírva neki. Egy elzárt parkban voltunk. Ketten. Elzárva a külvilágtól. Egy kést, egy kicseszett kést szorított a nyakamhoz. Gúnyos mosolyát az ördög sem tudta volna levakarni arcáról. Miket is beszélek. Ő maga az ördög! A könnyeim egyszer csak már nem folytak. Már felemésztettem a tényt, hogy itt kész, vége az életemnek. Harry megfog ölni, egy késsel! Tekintetemet átszelte a belenyugvás tudata. A félelemnek tova szállott. Bele törődtem a sorsomba, hogy az ember, akit talán egykor szerettem véget fog vetni az életemnek. Úgy, hogy még csak elbúcsúzni sem tudtam a szüleimtől és a barátaimtól.
- Fogd be! – harsogta. Gyönyörű íriszei most már nem zöld színben pompáznak. Ében fekete színt öltöttek magukra. Amiben a düh, a harag és még sok más érzelem kivehető volt.
- Ölj meg, gyerünk mire vársz? Légy bátor, Harold! – kiabáltam hisztérikusan az arcába. A kezemet a kezére tettem, ezzel ösztönözve, hogy a kés még közelebb férhessen a torkomhoz.
- Szerettelek, de sajnos muszáj megtennem! – ez volt az utolsó, amit hallottam. A kezemet ellökte az övéiről és a kést végig húzta a torkomon. Karjai között tartott, majd elengedett és a nyirkos fűbe zuhant élettelen testem.
- Ly! Kimberly! – hallottam Harry hangját. (( Ly az Kimbrerly ha valaki nem értené. Ejtsd: Lí ))
- Hol vagyok? Hagyj békén! Az előbb öltél meg! – hadartam össze-vissza. Miközben az ágyban, ahova pár órája lefeküdtem aludni, a lábammal kapálóztam.
- Nyugodj már le! Csak álmodtál! – próbált nyugtatni, de semmi olyant nem tett amivel le higgadhattam volna. Mindössze azt mondta, hogy nyugi. Hát ez rohadtul nem nyugtatott le egy kicsit sem.
- Megöltél. – dadogtam szipogva. Mire ő -láthatólag nagy nehezen- kicsit magához húzott, hogy egy ölelésben részesítsen.
- Csak álmodtál! – ismételte folyton, inkább mintha magát szerette volna meggyőzni mint sem engem. - Egyébként azért jöttem, hogy szóljak, készülj, mert fél óra múlva indulunk! – elengedett az általa nevezett ölelésből, majd felállt.
- Hova? – kíváncsiskodtam miközben a könnyektől elázott szememet dörzsöltem.
- Majd meglátod. – ezzel a mondatával magamra is hagyott. Még mindig nem hevertem ki ezt a borzalmasan undorító álmot. Olyan valóságosan tűnt az az egész. Ahogy az elején ott ültünk a fűben, abban a tökéletesen gyönyörű parkban. Aztán, miképp csak egy hirtelen mozdulattal előrántott egy zsebkést és a nyakamhoz szegezte, ahogy könyörögtem neki, majd ő azt figyelembe sem vette. Végül amint azt mondta nekem, hogy szeretett, ezzel pedig a kést végig húzta a torkomon. Minden olyan, nagyon életű volt. Még vagy percekig feküdtem zokogva. Mint egy balfék, akit elraboltak. Komolyan nem tudom, hogy miről is beszélek, hisz engem tényleg az akaratom ellenére tartanak itt. Az elrablásnak számít, nem? Még jó, hogy annak számít, te idióta! Hallottam a hangot, ami a fejemben megszólalt.
Harry körülbelül tíz perce mondta, hogy fél óra múlva indulunk, ezért mint akit megcsípett egy mérges pók, olyan lendülettel pattantam ki az ágyból. Miközben szaladtam be a fürdőszobába, a fekete alapon lévő, virágmintás trikómat kis híján letéptem a testemről. Amint beértem a fürdőhelyiségbe, az első dolgom az volt, hogy az ajtóval szemben lévő tükör elé álljak. Megakartam magam csodálni, bár a látványtól ami fogadott inkább szörnyülködtem magamon. A hajam össze-vissza, kuszán állt a fejem búbján, a szemeim táskásak és nem is beszélve arról, hogy falfehérre sápadt a bőröm. Egy pillanatra megborzongtam, majd megereztettem a csapott és az arcomra locsoltam egy kevés vizet. Ez után megtöröltem az arcom, de rájöttem mindez hiába volt, mert úgy is le kell tusolnom. Kibújtam a farmernadrágomból, a hajamból kivettem a hajgumit, hogy a vállamon pihenjen hosszú, derékig érő hajam. Már épp a lila melltartóm kapcsolójával ügyködtem, mikor csak úgy spontán belenéztem a tükörbe, és ez által megláttam egy férfi alakot, amint az ajtóban áll és engem bámul.
- Bocs. Én öhm..izé, én azt hittem, hogy már elkészültél – dadogta zavarodottan. A fejemmel biccentettem felé, hogy vettem az adást, de csak ugyan úgy bámult rám mint három perce. - Nos, öhm.. lent leszek, siess! – tette hozzá gyorsan, majd becsukta az ajtót.
Végül levetkőztem teljesen, és beléptem a zuhanyzóba. Megeresztettem a vizet, az pedig egyből fáradt testemre hullott. Csak álltam és élveztem ahogy forró víz kiszívja a bőrömet. Lehunytam a szemeimet, és közben azon töprengtem, hogy most bárcsak újra átélhetném a régi időket. Azok az emlék képek villantak be, mint amikor először megláttam Jacket és szerelmes lettem belé. Amikor édesanyám negyvenkettedik születésnapja volt, a legemlékezetesebb party volt. Amikor Amyt megismertem. Vagy épp, amikor Harryvel még anno majdnem eljutottunk a csókig is, de a nővére, Gemma, pont félbeszakított minket.
Ilyesmi emlékeket idéztem fel, teljesen összefüggéstelenül. Lassan már tíz hosszú perce mostam magam, mikor elzártam a vizet. Kinyúltam egy törülközőért, majd derekam köré csavartam és kiléptem a tusolóból. Visszamentem a szobába, -amit Harry oly rendesen nekem ajándékozott- oda léptem az egyik kis szekrény elé, majd egy kisebb törülközőt előrántottam belőle, amit a fejemre csavartam, hogy a nedves hajam ne akadályozzon az öltözésben. Megtöröltem testem minden egyes részét, majd elkezdtem ruhákat húzni magamra, de előtte gondosan megszárítottam a hajam. Habár még mindig vizes volt, de még mindig jobb volt, mintha csurom vizes lenne. Egy egyszerű, szűk szárú, fekete nadrágot, és hozzá egy tengerkék pólót vettem fel, arra pedig egy fekete bőrdzsekit, és persze egy bokacsizmát. Nem szoktam magam sminkelni, de mivel most a szemeim még mindig táskásak voltak egy kevéske szempillaspirált kentem. Ami bőven elég volt. Igen, nálam ebből állt a sminkelés. A hajam enyhén hullámosan omlott a vállaimra, majd leindultam a lépcsőn.
A srácok amikor megláttak, fogalmam sincs, hogy gúnyból vagy elismerésből kezdtek 'ki fütyülni'. Harry kissé meglepetnek tűnt, majd az arcvonásai visszaváltottak a dühös, morogva stílusát meg nem hazudtolva.
- Végre! – csapta össze tenyereit Niall. És éreztem, hogy ezt a szavat nekem címezte, mivel körülbelül háromnegyed óra alatt készültem el.
- Azt hittük befulladtál a vécébe. – röhögcsélt Liam.
- Fogjátok már be, induljunk! Már így is késésben vagyunk! – rakott helyre mindenkit Harry. Míg az utolsó szavait mondta, rám nézett, tudtam, hogy ha késünk az az én hibám lesz. Mindenki felkapta a kabátját, majd kiléptünk a nagy házból. Mindenki hátra, a garázs felé igyekezett, ahol bent öt motor sorakozott.
- Gyere ülj fel mögém. – ajánlotta fel Zayn. Én csak megszeppenve álltam előttük. Mert rohadtul nem gondoltam volna, hogy most akárhová is megyünk azt épp motorbiciklivel fog történni.
- Nem, nem, nem! Mögém ül fel! – harsogta szinte azonnal Harry, amire kissé meglepődtem. - Na mire vársz még? – kérdezte, miután vagy három perce ugyan úgy álltam.
- De..de mi van, ha lefogok esni róla? – kérdeztem kétségbeesetten.
- Nem fogsz leesni. Na gyere, ülj mögém és kapaszkodj! – informált Harry, miközben szeméből egy göndör tincset szedett ki.
- Én aztán oda fel nem ülök! Nem fogsz te engem így megölni!
- Mi a szart beszélsz? Gyere már, mert elkésünk! – izmai megfeszültek, és a szemei szikrát szórtak felém, amiért nem fogadtam szót neki. De én félek, nem fogok felölni oda, az biztos!
- Nem! Nem ülök fel oda, menjünk autóval! – erőszakoskodtam. Erre ő leszállt a motorról és felém közeledett. Ekkor gondoltam, hogy talán még is eleget kellett volna tennem kérésének. Egyre közelebb ért hozzám, majd amikor már két centiméter volt közöttünk hirtelen felkapott és a vállára dobott.
- Tegyél le, te vadállat! – ordítottam erőteljesen. Lehet még a szomszédok is az ablakaikba gyűltek, és nézik ezt a nem éppen kellemes szituációt. A többi srác csak vigyorogva figyelte a jelenetet.
- Ha nem tudsz járni a saját lábadon, kell egy segítő váll, nem gondolod? – kuncogott, amitől nagyon meglepődtem, mert azt hittem halál ideges lesz. Rácsapott egy erőset a fenekemre, mielőtt rádobott volna a motorra, mire egy kisebb sikoly hagyta el a számat. Felém nyújtotta a bukósisakot én pedig a fejemre húztam.
A motort beindította és mentünk valahova. Ahová állítólag fontos megjelenniük. De vajon hova és miét? Azt hiszem hamarosan megtudom. A szél egyenesen az arcomba fújt, ami nem épp a legjobb érzés. Harry hátába úgy kapaszkodtam, mintha az életem függene róla.
- Most, kapaszkodj erősen! – mondta nagyon halkan. De épp elég volt ahhoz. hogy meghalljam. Tettem amiit kért, mert féltem, hogy lefogok esni, Kapaszkodtam, kapaszkodtam minden erőmmel. Váratlanul jött egy éles kanyar, amikor majdnem azt hittem, hogy itt a vég. Egy óriásit kiabáltam, de Harry csak hangosan felröhögött reakciómra.
Hamarosan megérkeztünk a helyre, és akkor már tisztában voltam, miért is kellettek a motorok. Mert egy motorversenyen vagyunk..
Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyit kellett várni az új részre, de most jelenleg az iskola mellett nincs sok időm, meg volt még pár dolog, de az most nem fontos. Hogy telt az első két hetetek a suliban? Mert nekem borzalmas volt blah. Nos, nagyon örülnék ha egy bővebb véleményt mindenki ismétlem mindenki aki olvassa a blogot, mivel új design van és ugye most már nem tudtok a rész alatt pipálgatni, ezért kérlek titeket ha szeretitek a blogot akkor jelezzétek egy kommentel vagy akár egy feliratkozással. Köszönöm!:) És egyébként a történet innentől lesz csak igazán izgalmas, annyit elárulnék. További szép napot, legyetek rosszak! xx
- Ly! Kimberly! – hallottam Harry hangját. (( Ly az Kimbrerly ha valaki nem értené. Ejtsd: Lí ))
- Hol vagyok? Hagyj békén! Az előbb öltél meg! – hadartam össze-vissza. Miközben az ágyban, ahova pár órája lefeküdtem aludni, a lábammal kapálóztam.
- Nyugodj már le! Csak álmodtál! – próbált nyugtatni, de semmi olyant nem tett amivel le higgadhattam volna. Mindössze azt mondta, hogy nyugi. Hát ez rohadtul nem nyugtatott le egy kicsit sem.
- Megöltél. – dadogtam szipogva. Mire ő -láthatólag nagy nehezen- kicsit magához húzott, hogy egy ölelésben részesítsen.
- Csak álmodtál! – ismételte folyton, inkább mintha magát szerette volna meggyőzni mint sem engem. - Egyébként azért jöttem, hogy szóljak, készülj, mert fél óra múlva indulunk! – elengedett az általa nevezett ölelésből, majd felállt.
- Hova? – kíváncsiskodtam miközben a könnyektől elázott szememet dörzsöltem.
- Majd meglátod. – ezzel a mondatával magamra is hagyott. Még mindig nem hevertem ki ezt a borzalmasan undorító álmot. Olyan valóságosan tűnt az az egész. Ahogy az elején ott ültünk a fűben, abban a tökéletesen gyönyörű parkban. Aztán, miképp csak egy hirtelen mozdulattal előrántott egy zsebkést és a nyakamhoz szegezte, ahogy könyörögtem neki, majd ő azt figyelembe sem vette. Végül amint azt mondta nekem, hogy szeretett, ezzel pedig a kést végig húzta a torkomon. Minden olyan, nagyon életű volt. Még vagy percekig feküdtem zokogva. Mint egy balfék, akit elraboltak. Komolyan nem tudom, hogy miről is beszélek, hisz engem tényleg az akaratom ellenére tartanak itt. Az elrablásnak számít, nem? Még jó, hogy annak számít, te idióta! Hallottam a hangot, ami a fejemben megszólalt.
Harry körülbelül tíz perce mondta, hogy fél óra múlva indulunk, ezért mint akit megcsípett egy mérges pók, olyan lendülettel pattantam ki az ágyból. Miközben szaladtam be a fürdőszobába, a fekete alapon lévő, virágmintás trikómat kis híján letéptem a testemről. Amint beértem a fürdőhelyiségbe, az első dolgom az volt, hogy az ajtóval szemben lévő tükör elé álljak. Megakartam magam csodálni, bár a látványtól ami fogadott inkább szörnyülködtem magamon. A hajam össze-vissza, kuszán állt a fejem búbján, a szemeim táskásak és nem is beszélve arról, hogy falfehérre sápadt a bőröm. Egy pillanatra megborzongtam, majd megereztettem a csapott és az arcomra locsoltam egy kevés vizet. Ez után megtöröltem az arcom, de rájöttem mindez hiába volt, mert úgy is le kell tusolnom. Kibújtam a farmernadrágomból, a hajamból kivettem a hajgumit, hogy a vállamon pihenjen hosszú, derékig érő hajam. Már épp a lila melltartóm kapcsolójával ügyködtem, mikor csak úgy spontán belenéztem a tükörbe, és ez által megláttam egy férfi alakot, amint az ajtóban áll és engem bámul.
- Bocs. Én öhm..izé, én azt hittem, hogy már elkészültél – dadogta zavarodottan. A fejemmel biccentettem felé, hogy vettem az adást, de csak ugyan úgy bámult rám mint három perce. - Nos, öhm.. lent leszek, siess! – tette hozzá gyorsan, majd becsukta az ajtót.
Végül levetkőztem teljesen, és beléptem a zuhanyzóba. Megeresztettem a vizet, az pedig egyből fáradt testemre hullott. Csak álltam és élveztem ahogy forró víz kiszívja a bőrömet. Lehunytam a szemeimet, és közben azon töprengtem, hogy most bárcsak újra átélhetném a régi időket. Azok az emlék képek villantak be, mint amikor először megláttam Jacket és szerelmes lettem belé. Amikor édesanyám negyvenkettedik születésnapja volt, a legemlékezetesebb party volt. Amikor Amyt megismertem. Vagy épp, amikor Harryvel még anno majdnem eljutottunk a csókig is, de a nővére, Gemma, pont félbeszakított minket.
Ilyesmi emlékeket idéztem fel, teljesen összefüggéstelenül. Lassan már tíz hosszú perce mostam magam, mikor elzártam a vizet. Kinyúltam egy törülközőért, majd derekam köré csavartam és kiléptem a tusolóból. Visszamentem a szobába, -amit Harry oly rendesen nekem ajándékozott- oda léptem az egyik kis szekrény elé, majd egy kisebb törülközőt előrántottam belőle, amit a fejemre csavartam, hogy a nedves hajam ne akadályozzon az öltözésben. Megtöröltem testem minden egyes részét, majd elkezdtem ruhákat húzni magamra, de előtte gondosan megszárítottam a hajam. Habár még mindig vizes volt, de még mindig jobb volt, mintha csurom vizes lenne. Egy egyszerű, szűk szárú, fekete nadrágot, és hozzá egy tengerkék pólót vettem fel, arra pedig egy fekete bőrdzsekit, és persze egy bokacsizmát. Nem szoktam magam sminkelni, de mivel most a szemeim még mindig táskásak voltak egy kevéske szempillaspirált kentem. Ami bőven elég volt. Igen, nálam ebből állt a sminkelés. A hajam enyhén hullámosan omlott a vállaimra, majd leindultam a lépcsőn.
A srácok amikor megláttak, fogalmam sincs, hogy gúnyból vagy elismerésből kezdtek 'ki fütyülni'. Harry kissé meglepetnek tűnt, majd az arcvonásai visszaváltottak a dühös, morogva stílusát meg nem hazudtolva.
- Végre! – csapta össze tenyereit Niall. És éreztem, hogy ezt a szavat nekem címezte, mivel körülbelül háromnegyed óra alatt készültem el.
- Azt hittük befulladtál a vécébe. – röhögcsélt Liam.
- Fogjátok már be, induljunk! Már így is késésben vagyunk! – rakott helyre mindenkit Harry. Míg az utolsó szavait mondta, rám nézett, tudtam, hogy ha késünk az az én hibám lesz. Mindenki felkapta a kabátját, majd kiléptünk a nagy házból. Mindenki hátra, a garázs felé igyekezett, ahol bent öt motor sorakozott.
- Gyere ülj fel mögém. – ajánlotta fel Zayn. Én csak megszeppenve álltam előttük. Mert rohadtul nem gondoltam volna, hogy most akárhová is megyünk azt épp motorbiciklivel fog történni.
- Nem, nem, nem! Mögém ül fel! – harsogta szinte azonnal Harry, amire kissé meglepődtem. - Na mire vársz még? – kérdezte, miután vagy három perce ugyan úgy álltam.
- De..de mi van, ha lefogok esni róla? – kérdeztem kétségbeesetten.
- Nem fogsz leesni. Na gyere, ülj mögém és kapaszkodj! – informált Harry, miközben szeméből egy göndör tincset szedett ki.
- Én aztán oda fel nem ülök! Nem fogsz te engem így megölni!
- Mi a szart beszélsz? Gyere már, mert elkésünk! – izmai megfeszültek, és a szemei szikrát szórtak felém, amiért nem fogadtam szót neki. De én félek, nem fogok felölni oda, az biztos!
- Nem! Nem ülök fel oda, menjünk autóval! – erőszakoskodtam. Erre ő leszállt a motorról és felém közeledett. Ekkor gondoltam, hogy talán még is eleget kellett volna tennem kérésének. Egyre közelebb ért hozzám, majd amikor már két centiméter volt közöttünk hirtelen felkapott és a vállára dobott.
- Tegyél le, te vadállat! – ordítottam erőteljesen. Lehet még a szomszédok is az ablakaikba gyűltek, és nézik ezt a nem éppen kellemes szituációt. A többi srác csak vigyorogva figyelte a jelenetet.
- Ha nem tudsz járni a saját lábadon, kell egy segítő váll, nem gondolod? – kuncogott, amitől nagyon meglepődtem, mert azt hittem halál ideges lesz. Rácsapott egy erőset a fenekemre, mielőtt rádobott volna a motorra, mire egy kisebb sikoly hagyta el a számat. Felém nyújtotta a bukósisakot én pedig a fejemre húztam.
A motort beindította és mentünk valahova. Ahová állítólag fontos megjelenniük. De vajon hova és miét? Azt hiszem hamarosan megtudom. A szél egyenesen az arcomba fújt, ami nem épp a legjobb érzés. Harry hátába úgy kapaszkodtam, mintha az életem függene róla.
- Most, kapaszkodj erősen! – mondta nagyon halkan. De épp elég volt ahhoz. hogy meghalljam. Tettem amiit kért, mert féltem, hogy lefogok esni, Kapaszkodtam, kapaszkodtam minden erőmmel. Váratlanul jött egy éles kanyar, amikor majdnem azt hittem, hogy itt a vég. Egy óriásit kiabáltam, de Harry csak hangosan felröhögött reakciómra.
Hamarosan megérkeztünk a helyre, és akkor már tisztában voltam, miért is kellettek a motorok. Mert egy motorversenyen vagyunk..
Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyit kellett várni az új részre, de most jelenleg az iskola mellett nincs sok időm, meg volt még pár dolog, de az most nem fontos. Hogy telt az első két hetetek a suliban? Mert nekem borzalmas volt blah. Nos, nagyon örülnék ha egy bővebb véleményt mindenki ismétlem mindenki aki olvassa a blogot, mivel új design van és ugye most már nem tudtok a rész alatt pipálgatni, ezért kérlek titeket ha szeretitek a blogot akkor jelezzétek egy kommentel vagy akár egy feliratkozással. Köszönöm!:) És egyébként a történet innentől lesz csak igazán izgalmas, annyit elárulnék. További szép napot, legyetek rosszak! xx