15.Fejezet - "Tudod, az élet kurva szar!"

Kimberly szemszöge

Az éjszaka sírva riadtam fel. Megint előjöttek azok a rohadt álmok. Féltem egyedül maradni a szobában. Más szóval féltem magamtól, hogy kárt teszek magamban akaratom ellenére is. Remegve keltem fel az ágyból, bementem a fürdőszobába, ahol megmostam az arcom. Féltem benézni a tükörbe, az álmok miatt. Mikor végeztem, nem akartam újra egyedül lenni abban a rémisztő szobában. És belebolondulni a gondolataimba. Harry szobája felé igyekeztem. Reméltem, hogy nem fog kidobni, vagy, hogy egyátalán fel kel-e. Óvatosan lenyomtam a szobájának kilincsét, az ajtó kissé nyikorgott, mire Harry megmozdult, a szívem kihagyott egy ütemet, de csak átfordult a másik oldalára, mire egy nagyot fellélegeztem. Leültem az ágyával szemben lévő kis fotelra és csak bámultam, ahogy alszik. Olyan édes volt, amikor aludt. Bárcsak eltudnám ezt mondani a nem alvó Harryről is. De az egy szörnyeteg lett. Nem az én Harrym, akit régen ismeretem. Teljesen kifordult önmagából. Csak ültem, és meredten felfigyeltem minden apró neszre. Úgy éreztem magam, mint egy horror filmben. Mintha én lennék a gyilkos, és kegyetlenül figyelem az áldozatomat, ahogy békésen alszik. Pedig nem lennék képes megölni Őt. Bármennyire is megbántott, amikor csak úgy szó nélkül lelépett New York-ból, amikor elrabolt, és ahogyan bánik velem. Velem, aki állítólag a legjobb barátja volt. Miután már órák óta csak ültem, felálltam és fel-alá sétáltam a sötét szobában. Vajon, ha annyira fontos lennék a szüleimnek, akkor mért nem keresnek meg? Nem hiányzom nekik? Esetleg fel sem tűnt, hogy csak úgy eltűntem? Nem is akarnak megtalálni? Vagy Harry olyan jó munkát végez, hogy még a rendőrség sem akad nyomokra?

Ezernyi megválaszolatlan kérdés van bennem, amikre szeretnék válaszokat kapni! Válaszokat, és nem kibúvó rizsát, ami nem is jelent semmit. Miért rabolt el Harry? Pont ő? Tudni akarom! Jack teljesen hidegen hagy már, hihetetlen, hogy az ember egy olyan valakit akit régen imádott napok alatt meg tud gyűlölni! Átvert és hazudott mindvégig. Talán jobban utálom őt, mint Haroldot. Az ablakhoz sétáltam, körmeit harapdálva. Az eső rettenetesen zuhogott. Mintha dézsából öntötték volna. Olyannyira ideges voltam, hogy ismét csak sétálni kezdtem, az egyik faltól a másikig. Harry hirtelen felébredt, majd értetlenül bámult rám.

- Te mióta vagy itt? - kérdezte, miközben ásított egy nagyot és megdörzsölte a szemét. Kicsit meglepődtem, hogy semmi durvaság nem volt a hangjában. De ez minden bizonnyal azért volt, mert álmos.

- Régóta. - válaszoltam.

- Öhm.. segíthetek valamiben? - faggatózott összezavarodva.

- Én csak hát.. öhm.. izé.. én, mindegy már megyek is. - közöltem lehangoltan és sarkon fordultam. Ki akartam menni  innen minél előbb! 

- Várj! - kiabálta utánam, mikor már majdnem becsuktam az ajtót magam után. Visszamentem.

- Igen? 

- Baj van? 

- Mióta érdekel az téged, hogy bajom van-e vagy nem? - nevettem erőltetetten és minimális szarkazmus érzékelhető volt a hangomban. 

- Tehát akkor mi a baj? - kitért előző kérdésem alól, mintha fel sem tettem volna. Habár nem is kellett a válasza, tudtam, hogy úgy is az lenne, hogy 'nem érdekel' valószínű azért nem válaszolt, mert látta rajtam, hogy nincs minden rendben, és nem akart még jobban megbántani. 

- Mi a baj? Harry, elraboltál az a baj! Rohadtul az akaratom ellenére elszakítottál a családomtól! Ez a bajom! - fakadtam ki végül sírásban. Lerogytam a földre, térdeimet szorosan az felhúztam államhoz, majd a kezeimmel körülöleltem őket. Mintha csak magzatpózban lettem volna. Percekig csak nézte, ahogy sírok végül leült mellém.

- Tudod, az élet kurva szar! - jelentette ki nyugodtan. Zavaróan nyugodt volt. Oldalra pillantottam, könnyes szemeim találkoztak az övéivel. 

- Engedj el, kérlek! - sírtam hisztérikusan.

- Sajnálom, de nem lehet! - undorodva ránéztem, aztán felálltam. Ő is felállt. Oda sétált az egyik szekrényhez, előhúzott belőle egy cigarettás dobozt meg egy gyufát. Rágyújtott, majd ismét felém fordult. - Először be kell tartanom az ígéretemet, és esetleg talán elmehetsz. - mondta, majd az arcomba fújta a cigaretta fűstőt. 

- Mond csak, anyád nem tanított neked tiszteletet, hogy ne fújd más arcába a kibaszott fűstőt? - szavaimra egyből elnyomta a cigit, majd egy váratlan mozdulat kíséretében pofon vágott. Mit képzel magáról ki ő? Kinek hiszi magát, hogy csak úgy megpofozhat engem? Oda futottam, az éjjeli szekrényéhez, lekaptam a kulcsokat, majd elkezdtem szaladni. 

- Ly, állj meg! - ordította utánam. De a düh szétmarta a végtagjaimat. Nem álltam meg. Lefutottam a lépcsőn, az sem érdekelt, hogy mezítláb vagyok, csak minél gyorsabban elakartam tűnni innen! Mikor leértem, a kulcsokat betettem a zárba, elfordítottam mire az ajtó kinyílt és szabad utat nyertem az utcához. 

Csak futottam és futottam, de Harry is jött utánam, szorosan a nyomomban volt. Mire hirtelen megragadta valaki a karom és behúzott egy sikátorba. Ez nem Harry volt, rohadtul nem ő! 

- Segítség! Harry segíts! - kiabáltam, de az ismeretlen fazon is arcon vágott. 

- Hallgass el, világos! 

Sziasztok, kicsit késve de itt a 15.fejezet. Remélem tetszett, ha igen az pedig kérlek jelezzétek egy komival fel feliratkozással! Szerintem ez az eddigi legizgalmasabb rész, remélem ti is így éreztek! A következő részel megpróbálok sietni és talán a hétvégén fent lesz. Örülnék pár új olvasónak is! Ne feledjétek csatlakozzatok a fb csopiba is! További szép estét! x

14.Fejezet - A bosszú hamarosan kezdetét veszi

Harry szemszöge


Leállítottam a motort, mit sem törődve Madisonnal, aki mögöttem ült. Egyből szaladtam arra, amerre mindenki ment. Pár másodperc alatt vagy ezerszer elmormoltam magamban száz imát, hogy ne annak a személynek essen baja, akire most épp gondolok. Nyilvánvaló, hogy akárki is ütközött neki annak a kibaszott fának, nem magától történt mindez. Valakinek neki kellett menni, ami által lesordródott az útról. Szélsebesen futottam, mire elértem oda ahova akartam. A test mögé egy egész tömeg gyűlt, míg a motorja félig összetörten körülbelül négy méterre hevert. Oda siettem, a nézelődő embereket félre löktem, majd mire oda értem, egy részt megnyugodtam, más részt viszont kurva ideges lettem! Nem Ly volt aki a földön ájultan hevert, hanem az egyik legjobb barátom. Niall volt az. Szőke fürtjei a harmatos, vizes fűben hevertek. Leguggoltam mellé, és elkezdtem hozzá beszélni.

- Niall, haver! – kiáltottam. Nem jött válasz. Egy pillanatra körbe néztem, mire Zayn, Liam és Louis itt volt már. Viszont Őt nem láttam sehol. Ránéztem Zaynre, aki egyből vette az adást, így a helyemre ment Niallhoz.

- Hívni kéne a mentőket! – ordítottam idegesen.

- Áh, igen? És akkor mivel magyaráznád a balesetet? "Doktor úr, a barátunk neki ment egy fának miközben egy illegális motorversenyen voltunk"? Elment az eszed, Harry? Ezért az mindenkit, ismétlem mindenkit lecsukhatnak! – magyarázta Ed, aki az egész verseny szervezője. De jelen esetben nem érdekelt még az sem, hogy lecsuknak. Basszus! Lehet, hogy a barátomnak nagyobb baja van!

- Akkor hagyjuk itt meghalni? – ordítottam torkom szakadtából. Pár lány megzökkent az erős hangomra, de nem nagyon érdekelt. Hirtelen a semmiből feltűnt Ashton és a bandája. Mellettük pedig Kimberly. Tudtam jól, hogy ki okozta ezt a balesetet. Calum volt, Niall és közte volt a legnagyobb ellentét. Na meg  a győzelemért ezek az aljas férgek bármire képesek lennének. Elvesztettem az eszemet és elkezdtem feléjük rohanni.

- Harry, ne! Gyere vissza! – Louis loholt a nyomaimban. Elkapta a kezem, majd vissza akart húzni, de kihúztam  a kezem szorítása alol, és senki nem állíthatott meg.

Kimberlyt szó szerint kivettem Ashton undorító kezei közül ezt követően a földre löktem őt. Utána pedig azonnal oda viharoztam Calumhoz és behúztam neki a bal szeme alá.
- Ezt Niallért te szemét! – Hirtelen tettem annyira meglepte, hogy kissé hátrálni kezdett, és próbálta megtartani az egyensúlyát. Ha lehetséges még közelebb léptem hozzá, mint amennyire voltam, ismét bevertem neki. Viszont ezt már ő sem hagyta "szó" nélkül. Jobb kezével egy óriásit ütött a bordáimba, aminek következményében szinte azonnal az aszfaltra rogytam. Erre a többiek azonnal felkaták  a figyelmüket, és oda siettek hozzánk, evvel megállítva a verekedést is.

- Most pedig húzzatok el innen! Így is elég kárt tettek itt! – üvölti Zayn, mire Ed helyeslően bólint egyet.

- De hát, Ed, nem hagyhatod, hogy ezek azt meséljék be mindenkinek, hogy miattunk történt annak az idiótának a ba.. – kezdet Luke, de Ed közbe vágott.

- Kérlek, Ash, most menjetek innen! – fordult Ashton felé Ed. És közölte vele higgadtan. Liam felhúzott engem a földről, majd megigazítottam magamon a kabátom.

- Haza kell vinnünk Niall! – jelentettem ki határozottan. A többiek helyeslően bólintottak. Niall félig meddig magához tért, de nem igazán volt az állapota stabilnak mondható.
Sántítottam míg elértem a motoromhoz, majd felültettem rá Lyt.

Mire haza értünk az ajtót majdhogynem betörtem idegességemben. A meccset nem tudták lefújni, Niall megsérült, és ráadásul Ashton és Kimberlys dolog is felbaszta az agyam kicsit nagyon.

- Neked kibaszottul azt mondtam, hogy ülj le! Erre Ashton motorján kötsz ki! – fordultam mérgesen a barna hajú lányhoz. Nem szólalt meg. Csak szép lassan egy kövér könnycsepp gördült le arcvonásian. Ne feledd, pár nap múlva már nem lesz velünk!- suttogta belsőm.

- Én sajnálom! De erőszakos volt és nem hagyta, hogy leüljek! – védte meg magát. Közben megtörölte gyönyörű zöld szemeit.

- Jó, tökmindegy most már!

Bezártam az egész házat, hogy senki ne tudjon ki-be jönni. A kulcsokat eltettem, hogy még véletlenül se tudjon Ly megszökni. A srácok Niallt felvitték a szobájába, majd én is utánuk mentem, Kimberlyt ott hagyva a rémisztően nagy, üres nappailban. Mikor beértem, Niall már evett, és még több édességért sóvárgott.

- Hé, haver, minden rendben? – ültem le mellé, és megcsapkodtam a vállát.

- Hát hazudnék ha nem mondanám, hogy baszottul fáj a lábam, de azon kívül nem nagy ügy. És most nagyon jól esne egy nachos az száz! Nevettem egyet, majd kisétáltam, egyenesen a saját szobámba. Egyből a fürdőszobába indultam, hisz ez a mai förtelmes nap után csak egy jó zuhanyzásra vágyom utána ha lenne energiám még meg dugnék egy csajt, de most inkább az alvást választom.

Derekam köré csavarva egy törülközőt jöttem ki a a fürdőszobából, miután végeztem a mosakodással. Felvettem egy boxert majd mentem fogat mosni.

Mire végeztem hulla voltam. Nem vágytam másra csak egy kiadós alvásra. Napok óta nem tudtam normálisan aludni. Most pedig csak erre vágytam. Holnap pedig a bosszúm is kezdetét veszi...

Órákkal később arra keltem fel, hogy valaki mászkál a szobámban. Kinyitottam a szemem és megláttam Őt..





Sziasztok!Hát itt a 14.fejezet, tudom, tudom rövid DE holnapra is tervezek egy részt! Addig is írjatok komit, iratkozzatok fel, és csatlakozzatok a facebook csoportba! A rész hosszabb lett volna, csak most pont megyek el, szóval sajnálom. Remélem azért tetszik! *pirulós emoji* Holnap ((ha tudok!)) jelentkezem a 15. fejezettel. Legyetek rosszak.

13. Fejezet - A verseny

Kimberly szemszöge

Mikor megérkeztünk a helyszínre, nyomasztó csend volt a fiúk között. Amint leszálltunk a motorokról, és körbenéztem, csak még több fekete ruhás embert fedeztem fel. Körülbelül voltak még rajtunk kívül vagy tizenhatan. Soha az életemben nem voltam még jelen egy ilyen szituációban. Csak a filmekből emlékszem pár dologra, ami egy motorversenyzéshez szükséges lehet. Rémülten néztem végig  a tömegen, akik a szurkoló padokban ültek, és várták, hogy elkezdődjön a verseny. Harry valamit oda súgott még Niallnak, miután hozzám fordult, és beszélni kezdett volna felém, ezzel kizökkentve a félelem alól.

- Ülj le oda! - ragadta meg erőteljesen a karomat. Majd maga felé fordított és folytatta tovább: - Nos, öhm.. én..öhm.. csak nem szeretném, ha bajod esne, jó? Szóval ülj le, és semmi hülyeséget ne csinálj! Hamarosan küldök melléd egy embert, aki nem hagyja, hogy bántódásod essék. - nyugtatott meg. Mivel az idegességemet a vak is láthatta volna. Fejemmel biccentettem felé, efféle képen is köszöntem meg neki, amit mondott. Épp akart még valamit mondani nekem, hisz a száját már szólásra is nyitotta, de valaki félbeszakította. Egy szőkés barna hajú, magas, mondhatni ugyan olyan testalkatú fazon, mint Harry.

- Már azt hittem nem fogsz eljönni, Styles. - nevetett fel a számomra idegen ember.

- Azt hittem már úton vagy a picsába, Irwin. - gúnyolódott Harry is, hasonlóképp, mint  a férfi. - Tudod, Ashton, remélni mertem, hogy erre a mai futamra már holtan végzed végre. Úgy látszik Isten tényleg nincs. - vihorászott ismét a göndör. Borzongás futott végig az egész testemen, szavai hallatán. A szavai komolyan nagyon megleptek. A pasas, akit Ashtonnak hívnak, kissé ökölbe szorította a kezét a teste mellett, álla megfeszült, de azon kívül próbált nyugodtnak mutatkozni Harry előtt.

- Ő meg kicsoda? - mutatott rám, ezzel elterelve az előző témát.

- Neked ahhoz semmi közöd! - válaszolt erőteljesen Harry.

- Harry, öt perc múlva kezdünk, gyere ide! - kiabálta Zayn. Harry még utoljára fenyegetően ránézett Ashtonra, aki hamarosan el ment, majd felém fordult ismét.

- Ne csinálj hülyeséget, világos? - nem  válaszoltam neki, de gondoltam, hogy nem leszek egy hülye, aki után ide-oda kéne szaladgálni.

- Válaszolj, Ly! - kényszerített. ((ugye mint az előző részben is írtam, a Ly az a Kimberly becézése))

- Nem csinálok hülyeséget, hagyjál már! - válaszoltam neki dühösen. Majd elindultam leülni.

Harry szemszöge

Ki a fasznak képzeli magát ez az Ashton? Reméltem, hogy a mai napra megfulladt a saját nyálában. Annyira irritál, hogy arra már szavak sincsenek. Akkor végkép felidegesített, amikor Kimberly iránt érdeklődött. Ne érdekelje olyan dolog, ami nem az övé. Zayn szólt, hogy öt perc múlva kezdődik a verseny, és addig úgy mond lelkileg is fel kell készülnöm az egészre. A versenyhez, lehet választani lányokat, akiket mögénk ültetünk, ez benne van a szabályban is, már ha lehet, tisztességes szabályzat egy illegális motorversenyen. Már épp úton voltam, hogy felültessem a motoromra Madisont, azt a ribancot, akit már vagy százszor ágyba vittem. Amikor megpillantottam, hogy az a rohadék Ashton Lyt választotta. Az adrenalin szintem egyből az egekbe szökött. Olyan mérhetetlenül dühös lettem, mint még soha életemben. Pedig elég gyakran fel tudják baszni az agyam. Nem láttam, de éreztem, hogy a szemem színe kezd megváltozni, még pedig, sötétre, nagyon sötétre. Elindultam feléjük, hogy beverjem az orrát annak a disznónak, de Liam elém lépett, ezzel megállítva a tervem.

- Elment az eszed? Ugye tudod, hogy ezért kitilthatnak a versenyről? - Liam mintha olvasott volna a gondolataimban. - Nyugodj le, nem tehetsz már semmit!

- De ez nem is lehetséges, hogy egy olyan lányt ültet maga mögé, aki a nézőtérről van! - dühöngtem.

- De lehetséges, Hazza, nyugodj le! Semmi értelme, hogy most kiakadj. Most csak arra koncentráljunk, hogy mi nyerjük meg a versenyt, a többi csapattal szemben! - mondta Liam. És teljesen igaza volt. Most csak arra kell koncentrálnom, hogy miénk legyen a győzelem!

- Igazad van.

- Most pedig válasz te is egy lányt, és gyere. - közölte, majd visszasétált a többiekhez.  Én pedig az utamat Madison felé vettem, aki épp valami férfiakkal beszélgetett.

- Khm - köhögtem egyet. - Madison gyere! - szóltam  neki mély hangon.

- Mi az? - nyafogott. Baszd meg, hogy mennyire undorító hangja van ennek a szukának.

- Ülj fel a motoromra! - utasítottam.

- De..

- Nincs de! - vágtam közbe a mondandójába. Kikaptam a szájából a cigarettát, ledobtam a földre majd eltapostam. A kezemmel pedig intetem, hogy menjen a motorom felé.

- Te nem jössz? - fordult vissza egy pillanatra.

-De, menj előre. - túrtam bele göndör fürtjeimbe. Madison előre ment, míg én újra felmértem a helyzetet Ashton és Kimberly között. Miközben elhaladtam előttük, Ly nyakából kilógó kendőt kikaptam a nyakából, majd a csuklómra tekertem. Mindezt egy szó nélkül tettem, úgy, hogy közben nem is néztem rá. De biztos vagyok benne, hogy mindkettőjüket meglepte a cselekedetem.

Felültem a motoromra, a sisakot a fejemre húztam, majd vártam a hangot, ami azt jelzi, hogy a verseny kezdetét veszi. Hamarosan meg is szólalt a hang "a verseny kezdetét veszi, 3, 2, 1 rajt!" A gázra tettem a lábam, még utoljára hátra néztem a srácokra, majd Kimberlyre és elindultam. Olyan erősen nyomtam a gázt, hogy szinte berepedt a talpamtól. Madison mögöttem ordibált, hogy lassítsak, de nem tettem, le kell hagynom Ashtont, és a bandáját. Nem hagyhatom, hogy ők nyerjenek! Éreztem, hogy most már én fogom megnyerni a versenyt, már láttam a pálya túloldalán a leintő zászlókat, Ashtont sem láttam magam mögött, amikor mindenki arra lett figyelmes, hogy valaki neki ütközött egy fának. Hirtelen leálltam, a lány mögöttem majdnem le esett a motorról, de nem érdekelt, csak remélni mertem, nem annak esett baja akire gondolok...

Sziasztok! Hát nagyon nagy késés után meghoztam a 13.fejezetet is, remélem elnyeri a tetszéseteket! Őszintén sajnálom a késést! Kérlek titeket írjátok le véleményeteket a részről kommentben, vagy a chatben. De csak kulturáltan kérlek titeket! Azért kíváncsi vagyok, hogy ti kire tippeltek, ki vagy kik mentek neki a fának, nyugodtan leírhatjátok azt is. Szeretném még megköszönni, hogy 39 rendszeres olvasóm van, és, hogy átléptük a 12000 megtekintést is! Köszönöm! Illetve a facebook csoportba csatlakozzatok, hogy ne maradjatok le semmiről! És aki nem látta volna a trailert az tegye meg! (a menü pontban megtaláljátok) A következő résszel sietek!:).x