9.Fejezet - "Mi volt veled eddig?"

Hi Guys! Elképesztően hálás vagyok nektek, komolyan! Van egy jó pár blogom (mondjuk azokkal már nem is foglalkozom) de ez messze a legsikeresebb. Igazából úgy nagyon nem tudok mit mondani most. Köszönöm. 
 Egyébként megsúgom, hogy pár napon belül új design. Ja és még valami, a prológust ÚJRA ÍRTAM! mert ami volt az nem nevezhető annak.. So lessétek meg újból, jobb oldalt az oldalak menüpontban.  Illetve sajnálom, hogy két hetet kellett várni erre a fejezetre, de rázos egy heteim voltak. Ez még pocsékabb lett mint az előző, de remélem azért valamennyire tetszeni fog.. Rami.xx

ps. Írjatok megjegyzést és iratkozzatok fel. Ja és a trailer, tessék megnézni!--> katt na meg a facebook csopiba csatlakozni!---> facebook csoport

"A gondolataim ölik egymást."

Kimberly szemszöge

Még mindig nem tudtam feldolgozni a tényt, hogy Harry az a Harry. Én komolyan azt hittem,- hogy miután New Yorkból csak úgy felszívódott-, hogy tuti halott. A legjobb barátom volt, akivel bármit megoszthattam. Erre pont Ő az, aki elrabol és fenyeget... de még is miért? Annyi megválaszolatlan kérdés lappang bennem, hogy az már fájdalmas. Évekig próbáltam őt elérni, hívtam, leveleket írtam neki, de egyre sem válaszolt. Már ha egyátalán megkapta őket.

Még mindig emlékszem arra a napra, amikor megismertük egymást. Soha nem fogom tudni elfelejteni. Úgyszintén a mait sem.

Miután azt a Liam gyereket megkérte, hogy játsszon bébi csőszt, elmentem zuhanyozni az 'átmeneti otthonomba'- mert az biztos, hogy én felfogok szívódni, mint hogy itt maradjak, ezzel a megvadult idiótával-. Mikor befeküdtem abba a hihetetlenül apró ágyba, először a szüleim, majd Jack jutott eszembe. Édes Istenem! Vajon mi lehet azzal az emberrel aki pár órája egy másik lány szájában matatott? És akit sajnos még mindig szeretek. Bár amióta az eset történt, azóta undorodom tőle. Talán már nem is szeretem. Jaj ugyan kit álltatok. És a szüleimmel? Na meg Amyvel? Annyi mindenre szeretnék választ kapni, de úgy látszik ez nem egy hamar lesz. A gondolataim ölik egymást.

Már épp lecsukni készültem fáradt szemeimet, mikor valaki lenyomta a kilincset, belépett, majd a nevemen szólított. Megfordultam, a tekintetem félelmet sugározhatott felé, de igazából az csak az utálat volt. Harry volt.

- Kimberly. – szólított ismét. Nem akarok vele csevegni sem semmilyen emberi dolgot. Hatalmasat csalódtam benne. Hagyjon békén engem és engedjen el. Hisz utál ő is, nem de? Akkor miért nem enged haza menni? Az arca a padlót súrolta, majd végül zöld íriszeit az én átlagos kékeszöld szememre emelte. Így voltunk pár másodpercig. Csak néztünk egymás szemébe, amikor hirtelen közeledni kezdett az ágy felé. Én pedig automatikusan a másik oldalamra feküdtem.

Éreztem, ahogy az ágy egyik fele  besüpped, minden bizonnyal leült a szélére. Most komolyan, miután olyan mogorva volt velem pár perccel ezelőtt, hogy van képe most úgy tenni , mintha mi sem történt volna? Nem értem ezt az embert. Harryt már régebben is nehezen tudtam ki ismerni, de akkor még jóban voltunk. Ő mindig is egy összetett személyiség volt, zárkózott, aki nehezen nyílik meg az emberek felé. Ezért elég nehéz kiigazodni rajta.Ugyan nem láttam, de éreztem tekintetét a hátamon. Sőt, megmernék esküdni, hogy az ujjaival végig simított a hajamon, amelyek a vállamon pihentek.

De ebben nem vagyok olyan biztos, mert most, hogy ilyen közel van hozzám elkezdtem remegni. Fogalmam sincs miért. Talán azért, mert tudatában vagyok annak, hogy képes lenne bántani. Vagy lehet csak azért, mert a közelembe van és felzaklat a tény. Már pont meg akartam szólalni, amikor megcsörrent a mobilja. Most már visszafordultam az eredeti fekvő helyzetembe. Így szemtől szembe voltam vele, ahogy az ágy sarkán ült. A telefonja még mindig rezgett, de nem vette fel. Csak mélyen bámult a szemembe. Hogy ezt honnan tudom? Mert én meg az ővébe olvadtam el. Majd megszakítva az értelmetlen szemkontaktust előhúzta a farzsebéből a mobilját és elkezdett ordítozni a vonal másik végében lévő emberrel. Hirtelen az arca dühössé vált és kiviharzott a szobámból. Ez komolyan személyiség zavaros! Hasamra fordultam,-mert az a legkényelmesebb pozíció az alváshoz, és a szemeim már le is csukódtak az fáradságtól. A gondolataim folyamatosan a családom körül forgott.

Reggel, olyan hatóra körül kelhettem fel, hatalmas fejfájással. Szinte felrobbant a fejem.  Ha jól belegondolunk akkor ez az egész mindössze tegnap történt, de olyan mintha már egy vagy akár két hete lenne ennek az egésznek. De bele gondolni sincs kedvem, mert még jobban sajogni kezd a koponyám. Kimásztam az ágyból, Harry bokszere és az egyik fehér pólója van rajtam. Amiből csak úgy árad Harry erős, kellemes férfi parfümjének az illata, de az is lehet, hogy ez a természetes illata, amit a bőréből szívott magába a póló.

Kicsoszogtam a szobából, áthaladtam a hosszú folyosón, majd végül a mosdóhoz értem. Miután elvégeztem a dolgomat, a ház ismeretlen szegleteibe kukucskáltam be. Talán el is tudnék most szökni, de egyszerűen annyira hajt a kíváncsiság, hogy ezalatt a majdnem három év alatt, amíg semmit nem hallottam Harryről, még is mi lehetett vele. Miből élt meg? Hogyan telt neki ekkora házra, mint ez? Egyszerűen tudni akarom! Mikor elértem ahhoz a szobához, amelyikben tegnap Harold elől menekültem, benyitottam majd beléptem. Remélni merem, hogy ilyenkor még mindenki az igazak álmát alussza. Elkezdtem mindenféle fiókokban kutakodni, amikor a könyvespolc felé közeledtem a kezem ügyébe került egy mondhatni hivatalosan látszott papír. Miután kihullott a könyvek közül felkaptam, majd átnéztem.

Az írat arról szólt,-bár nem annyira értettem- hogy Harryt pár hónappal ezelőtt lecsukták. Valami, nem tudom pontosan mi miatt, de az állt a sorokban, hogy illegális birtoklás vagy mi. Nekem nem megy jól ez a felfogás dolog. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy az ajtó becsapódik mögöttem, a papír kiesik a kezemből. Én pedig riadtan állok. Nem láthattam ki az, hisz háttal álltam neki. Elém lépett, egy másodpercig dühösen szemezett velem, majd lehajolt és felvette a lapocskát.

- Jót olvastál? – kérdezte mély rekedtes hangján. Ami reggel sokkal ijesztőbb mint amúgy általában. Nem válaszoltam.

- Mi volt veled eddig? – tértem ki az előző válasza elől.

- Megvoltam. – vont vállat. Mint akit kicsit sem feldobott a témára, amiről beszélni szerettem volna vele. Csak hanyagul ledobta magát a kanapéra. - Mit kerestél itt Kimberly? – tért vissza az ezelőtti témára. Komolyan nem szeretném neki elmondani, hogy utána kutakodtam.

- Szökni akartál, utánam kutakodtál vagy esetleg azt akartad, hogy Louis jól megdugjon? – nevetett fel a saját undorító viccén. Ezzel pedig a gödröcskéi előbújtak, amiknek régen alig tudtam ellen állni. De az még jó, hogy rég volt. Vagy is nagyon remélem.

- Egyik sem! – vágtam rá azonnal.

- Öltözz! – utasított. Beletúrt kócos hajába, majd tovább ült.

- Mi? Még is minek?

- Ne kérdőjelez meg!

- Ha esetleg Mr. Styles nem emlékezne, múlt éjjel ruhák nélkül rabolt el.  – vigyorogtam szarkasztikusan. Erre ő csak megforgatta szemeit.

- Rendben. Akkor Louisval elmentek ruhákat venni, amíg elintézek valamit. – motyogta. - Louis! – ordította a barátja nevét.

Basszus, én nem akarok azzal a perverz idiótával vásárolgatni. Haza akarok menni. Nem lehet igaz, hogy a szüleimnek tényleg nem hiányzok.

- Mi van? – jött be az ajtón egy barna hajú fiú.

- Lou, kísérd el Kimberlyt ruhákat venni, mert itt nyávog és már ki készített. – szemeiből szikrákat szórt felém majd folytatta: - Úgy is szeretsz női ruhákat nézegetni. – ezt a kijelentését már Louishoz intézte. Az említett személy csak vigyorgott és bólintott.

- Rendben menjünk. – mondta. Harry a kezébe nyomott egy adag pénzt, majd felmentem a szobába, és felvettem a tegnapi koszos ruháimat. Majd elindultunk. Ez érdekes lesz. Szögeztem le magamban a nyilván való tényt.