10.Fejezet - "Napjai vannak hátra, minek költesz rá?"

 Kimberly szemszöge

Holt biztos vagyok benne, hogy ez a vásárlás nem lesz éppen a legjobb emlékeim egyike. Louis a karomnál fogva kicibált az épületből, majd bele nyomott az autóba. Ami igazából fogalmam sincs kié lehet. Annyit biztosra tudok, hogy nem Harryé, mert neki fekete Range Roverja van. Jó, hogy őszinte legyek, nem is érdekel, hogy kinek milyen autója van. Ami engem most, jelen esetben érdekel, az az, hogy mégis hogy a francba menekülhetnék el. Le kell lépnem erről a kis vásárlásról. Lou nem nem látszik túl okosnak, szóval talán nem lesz nehéz megvezetni őt.

A kocsira egy kis ideig csend telepedett,-amit nagyon utálok- próbáltam benyomni a rádiót, de akkor a pasas a volánnál rá csapott a kezemre. Idióta. Jegyeztem meg magamnak. 

- Játszunk? – kérdezte hirtelen, miután látta, hogy a hangulat kezd siralmas lenni. Az útból vissza volt kemény tizenöt perc. Már mint addig, amíg egy bevásárló központba nem érünk.

- Játszani? – felhúztam egyik szemöldököm, mert nem értettem. Állítólag ő és a barátai felnőtt férfik. 

-Ja, kip-kop viccek.Ismered őket? – kérdezgette, miközben az utat figyelte.

- Öhm..asszem' ja. – feleltem zavarodottan.

- Remek. Akkor kezdj.

- Oké. – mondtam,majd egy frappáns viccen gondolkoztam. - Kip-kop. – kezdetem bele.

- Ki kopog?

- Pasz. 

- Milyen pasz?

- Kopasz. 

- Na de Kimberly. Ez egyátalán nem volt vicces!  – mondta a magáét, totál komoly arccal. Igazából sosem voltam jó a viccekből. 

- Akkor mutasd te mit tudsz! – köptem oda neki megsértődve. 

- Kip-kop.

- Ki kopog? – kérdeztem tőle, miközben szemeimet alig láthatóan megforgattam rá.

- Barna.

- Milyen barna?

- Akinek nincs heréje, csak balra. – vihogott fel saját viccén. Ami mellesleg nekem kicsit sem volt vicces. Sőt. Beteges. Ezzel a szóval tudnám jellemezni ezt a srácot.

- Ez undorító volt! – közöltem vele a tényt. A fiúknak miért van ilyen beteges 'humoruk'? Válaszolni már nem is nagyon tudott, mert megérkeztünk. Leparkolt London egyik legcsodásabb üzletlánca előtt. Kiszálltunk az autóból. És egyenesen a Harrods üzletlánc felé közeledtünk. Ez London egyik legnépszerűbb, legjobb üzlete, szinte mindent meglehet találni mindent, amit az ember csak kívánhatna.

******

Miután végeztünk a ruhák vásárlásával, Louis visszavezetett a rémálmomhoz. Más néven Harryhez. Tudom, most mindenkiben felmerült a kérdés, hogy nem-e próbáltam megszökni. Hát dehogynem! Vagy is csak akartam, mert Louis egy másodpercre sem hagyott magamra. Konkrétan a próba fülkébe is bejött, hogy biztosra menjen. Azt hittem, hogy ott helyben felpofozom, amiért ennyire nem volt tekintettel rám. Az autóban ülve,- visszafele abba a nagy házba- azon töprengtem, hogy ki kéne ugorjak az autóból és hazáig futni. De amint belegondoltam ebbe sokkal jobban, lemondtam erről a tervemről. Mivel nem szeretném ha bármilyen csontom össze-vissza törne.

Harry szemszöge

- Ugye tudod, hogy ha nem hozza estére a cuccot a kis haverod, eltöröm a bordáját? – köptem oda Zaynnek nyersen. Telefonom a kezemben volt, és próbáltam különböző embereket hívni a ma esti terv miatt. Komolyan, ha átver az a pancser a fost is kiütöm belőle.

- Harry nyugi. Luke nem az a fajta, aki átverne. Tudod jól, hogy az unokaöcsém, már csak azért sem verne át minket. – Zayn próbált csillapítani a dühömből, de igazából csak még jobban idegesített.

- Ajánlom neki, mert nem fog érdekelni, hogy kuzinod, ha átver engem kiverem a fogsorát. – feleltem most már egy picivel higgadtan. A hajamba túrtam, majd a konyhába igyekezve, hogy el oltsam a szomjam öntöttem magamnak egy pohár narancslevet. Eközben Zayn követett engem, a másik oldalán Liammel. Nem sokkal később Niall is csatlakozott hozzánk. Pár percig néma csönd uralkodott, közben a srácok idegesen meredtek rám.

- Most meg mi a fasz van? – keltem ki magamból, miután kezdtek idegesíteni, és zavarba hozni a fura pillantásaiktól, amit felém lövelltek.

- Hol van Louis és a csaj? – kérdezte hirtelen Liam és körbenézett a házban.

- Elmentek ruhát venni Kimberlynek. – válaszoltam nemes egyszerűséggel.

- Mi? – kezdett bele Niall nevetve. - Napjai vannak hátra, minek költesz rá? – a nevetése kissé átváltozott gúnyossá. Ha nem tekintenék rá úgy mint az egyik testvéremre, már rég megvertem volna.

- Kuss! – elakartam rejteni az idegességemet, inkább csak ennyit nyögtem válaszul neki. Niall a stílusához hívően szeretett volna még kötekedni velem, de ekkor kinyílt az ajtó, és mindenki az irányába meredt. Kimberly futott be rajta mint egy örült, majd őt követte Louis.

- Mi történt? – pattantam fel a székről és néztem rájuk kérdőn. Másodpercenként néztem az egyikről a másikra.

- Kimberly kiugrott az autóból. – Végül nagy nehezen,de Louis hangja törte meg a nagy csöndet.

- Mi a picsa?  – ordítottam torkom szakadtából. Szinte oda futottam Kimberlyhez, akinek az arca a padlót súrolta, mert nem mert a szemeimbe nézni. - Nézz rám! – parancsoltam erőteljesen. De ő csak megrázta a fejét és tovább nézte azt az 'érdekes padlót'. - Rohadtul nézz már a kibaszott szemembe, White. – ordítottam neki. És undorodva magamtól, amiért ki csúszott a számból a White név. Még mindig nem emelte rám a tekintetét, amivel rohadtul felidegesített. Ezért hát erőteljesen megragadtam az állát, kényszerítve őt, hogy a szemembe nézzen. Zöld szemeiből áradt a félelem és az utálat keveréke.

- Lou..Louis.. – kezdett bele, de nem folytatta.

- Mi? Mi Louis? – vártam a válaszára türelmetlenül. És a karját megszorítottam.

- Megakart csókolni. – nyögte ki végül nagy nehezen. Ekkor a karját elengedtem. Dühös voltam. Szavak nincsenek arra mennyire felbaszták az agyam. Mi az, hogy Louis smárolni akart vele?

- Louis! – kiabáltam, amitől Kimberly alig láthatóan megszepent. Megfordultam, keresve barátomat, mert ezt nem hagyhatom annyiban. De mire megfordultam neki már hűlt helye volt.

- Hova ment? – kérdeztem, sőt inkább követeltem, hogy a többiek elmondják. Liam biccentett egyet a lépcső felé, ezzel jelezve, hogy az emeletre ment Louis. Választ nem is adva, mint egy fél örült kezdetem szelni a lépcsőfokokat.

- Harry nyugodj le! Ezt nem kellene! – halottam, ahogy Liam még utánam kiállt, de nem érdekelt. A düh átjárta a testem minden végtagját...



Sziasztok! Sajnálom a rengeteg késést, de itt a rész. Remélem elnyeri a tetszéseteket. Új design is van, amit nagyon köszönök Nancy Frewan-nak! Nekem nagyon bejön. Oldalt van a fb csopi is csatlakozzatok, és iratkozzatok.
És ha lehet akkor kérlek részletesen fejtsétek ki a véleményeteket, nyugodtan lerészletezhetitek, hogy mi tetszett a legjobban, és hogy várjátok a következőt, úgy talán nekem is könnyebb lenne írnom a kövit. xx
ps. van egy fanprofilom ((de sajnos újra kellett kezdenem,mert az előzőt törölték) jelöljétek:  Harold Edward Hungary szeretném, ha újra beindulna. Btw a gif nem a részhez fűződik, csak ha nem gond mostantól mindig teszek ide az én 'beszédemhez'. További szép estét, legyetek rosszak!(: