4.Fejezet - Ki ő és mit akar tőlem?

- Eresz már el, te seggfej! – ütöttem a titokzatos idegen mellkasába, ami szemmel látható volt, hogy nem tetszett  neki. Ennek hangot is adott. Megdöbbentem, mert egy pillanta úgy éreztem, hogy már láttam valahol ezt a fiút.
- Már mondtam, hogy pofa be! – kiabált egy nagyot. Ki ez, és mit képzel magáról, hogy csak így el kezd velem ordítozni?
- Ki vagy te?
- Harry Styles. – válaszolt nyersen. Közben folyton a háta mögé pillantott, mintha valaki elől menekülne.
- Én..
- Tudom, te Kimberly White. – vágott a szavamba. Honnan tudja ez az ember a nevemet?
- Te honnan tudod a nevemet?
- Tudod kislány, mindent tudok Londonról. Tehát az itt élő emberekről is.  De főleg rólad. – vigyorgott. Olyan önelégült vigyor ült ki az arcára, hogy képes lettem volna egy tál forró levessel nyakon önteni. De mindegy is. Ez eléggé furán hangzott. Viszont azt még mindig nem értettem, miért avatkozott bele a verekedésembe.
- Miért nem hagytad, hogy befejezzem amit elkezdtem? – céloztam a bunyóra.
- Nem tetszenek a harcias lányok. – mondta ismét vigyorogva. - Azokat szeretem akik visszahúzódóak, és csendesek. – lehelte a fülembe rekedtes hangjával. A hideg futkosott végig a hátamon, a kijelentésétől. Rémisztő ez a pasas. Azt hiszem jobb ha megyek. Tehát sarkon fordultam, hogy haza menjek a szüleim már biztos haza értek és szegény Lisa már biztosan halálra rémülhetett. Engem pedig kifognak csinálni. De ekkor hirtelen egy erős férfi kar visszarántott.
- Hova ilyen sietősen? – nézett bele a szemembe, gyönyörű zöld szemeivel.
- Ne...nekem vissza kell mennem Jackhez. A barátomhoz. – dadogtam, mert kissé megijedtem tőle.
- A barátod? Ugyan már, ne viccelj, ha rajta múlott  volna most mentek volna annak a csajnak a barátai és belőled egy kifacsart szivacs lenne. – nevetett. A hangja nagyon mély, rekedtes, nem az átlagos férfi hang.
- Haza kell mennem! – emeltem fel a hangomat vele szemben. Ez a fiú úgy csinál, mintha rég óta ismerne, és mindent tudna rólam. A mondatomra a szemei összeszűkültek és düh árat szét a testén. Féltem. Talán jobb lett volna  a békesség mellett döntenem és nem rá ordítani. Néha meg kéne fogadnom mások tanácsát, miszerint mindenki jobban járna ha csöndben maradnék.
 Smaragd zöld szemei fekete színt öltöttek magukra. Semmi fajta gondolkodás nélkül elkezdtem szaladni. Nem tudom miért. Talán csak megijedtem. Mert Harry eléggé ijesztő fickó volt. Csak futottam és futottam amerre a szemem ellátott, az irányt egy sötét erdő felé vettem. Mikor szereztem egy kis előnyt vele szemben, megálltam az egyik fánál. Neki dőltem és levegőért kapkodtam. Közben folyton a hátam mögé pillantottam, ne hogy egyszer csak mögöttem teremjen.
Már kezdtem megnyugodni mikor egy nemrég ismert hang a nevemet kiabálta, erőteljesen.
- Kimberly! – a hangján keresztül érzékeltem, hogy nagyon mérges lehet. És ha elkap ki tudja mire lenne képes. Bármit kinézzek belőle. Amint meghallottam a hangot újra futásnak eredtem. Leírhatatlan félelem lett úrrá rajtam. Nem is ismerem őt, akkor mi a frászt akar tőlem? A szoknyám csak úgy lebegett, ahogy sprinteltem. Már a sírás határán voltam, de megpróbáltam parancsolni a könnycsatornáimnak, hogy egy egy cseppet se ejthessek.
Az erdőből próbáltam egy kiutat keresni ami a főútra vezetne, ahol végre normális emberek is lehetnének, és nem hagynák, hogy Harry bántson.
- Kimberly! Állj meg! – mondta még dühösebben mint a húsz perces találkozásunk alatt valaha is. Egyébként kéne félnem tőle? Bántana? Hülye vagy Kimberly? Naná, hogy bántana! A gondolattól csak még erőteljesebben futni kezdtem.
De a lábaim összerogytak alattam. Cserben hagytak. Még soha életemben nem futottam ennyit és ilyen sokat! Testem úgy rogyott a harmatos fűbe mint egy papír darab. Könnyeim megindultak a szemeimből és végig folytak az arcomon. Mit tettem, hogy ezt érdemlem? És ekkor megtörtént a rémálom! Ismerős alak tűnt fel előttem. Lent a földről még magasabbnak tűnt, akár egy óriás. Vettem a bátorságot és a szemeibe néztem. Egy szúrós, aggreszív tekintettel találtam szembe magam. Megint elcsesztem.
- Kicseszettül nem volt jó ötlet, hogy elfutottál előlem!