5.Fejezet - Nem vagyok senkié!

Fagyos, rideg tekintetével találtam szembe magam. Féltem! Félelem. A szó, amit a mai napig nem ismertem. Valami oknál fogva nem ismertem a félelem szó jelentését. Valószínűleg azért, mert soha életemben nem tettem olyan dolgot, ami miatt reszketnem kellene. Régen Amy mindig mesélte, hogy szokott félni, sötétben, fél a pókoktól, vagy hogy egyszer az utcán kirabolják és megerőszakolják. Mindig kinevettem őt a paranoiás énje miatt. Most viszont egyátalán nem nevetek. Azt sem tudtam a mai estéig, hogy ha valaki fél, milyen érzések lesznek úrrá rajta. Most ezt is megéreztem. Hátamon hideg fuvallat suhant végig, a gyomrom görcsbe rándult, elgyengültem és ehhez hasonló dolgokat éreztem. Anyáék mindig emlékeztettek ha elmegyek bárhova is vigyázzak magamra, mert Londonban sok részeg, csöves, és szadista állat van. Ó, bár most otthon lennék, és inkább a szüleimmel ordítoznék, mint itt evvel az idegennel lenni, aki fogalmam sincs mit akar tőlem. Gondolataimból az idegen ráncigált ki. Hatalmas kezeivel megragadta az én apró karjaimat, szorosan fogta, és felhúzott magával szemben. Így már majdnem akkora voltam mint ő. De csak majdnem. A csuklómat még mindig erőteljesen szorította. Az arca kifejezéstelen volt. Mintha csak arra várt volna, hogy magyarázatot adjak a cselekedeteimre. Most ez komoly, ő vár magyarázatot?
A szüleim gondolom már forognak az időző jeles sírjukban, hogy sehol sem találnak. Már egy órája otthon kéne lazulnom. De nem, ehelyett, egy szadista állattal állok szemben.
- Mit akarsz tőlem? – bukott ki belőlem. - Figyelj, itt a táskám, van benne elegendő pénz vidd el! De ha nem elég akkor gyere velem haza és a szüleim adnak neked annyit amennyit csak szeretnél! Csak kérlek engedj el! Ne bánts! – folytattam tovább, de most már könny zuhatag kíséretével. A táskámat oda nyújtottam felé, de legnagyobb meglepetésemre ledobta a fűbe. Kiborulásomtól, a dühösebbnél is dühösebb lett!
- Azt hiszed, hogy a kurva pénzed kell, Kimberly? – szemei szikrát szórtak felém. Nagyon megrémültem. Most mit kéne neki felelnem? Ha megmondom neki, hogy egy paraszt, tolvajnak tartom, tuti bántani fog. Ezt pedig messzire szeretném elkerülni.
- Akk..akkor még is mit akarsz tőlem? – hebegtem pár sort. Közben egyik szemöldökömet ráncoltam, Harry nagyon fura srác. Ha nem a pénzem kell neki, akkor mi a fasz?
- Téged akarlak! És a mai estétől csak az enyém vagy! Vágod?! – a kijelentésétől akaratlanul is el nevettem magam. Majd utána eszméltem fel, hogy mit is mondott. Minden egyes porcikám remegett.
- Nem is ismersz, hogy akarnál engem?
- Tudod, Kimberly jól ismerlek! Túl jól, jobban mint te saját magadat. – vigyorgott önelégülten. Ismét futni akartam, de így is erős szorítása a csiklómon elviselhetetlenné vált. - És még valami, még egyszer megpróbálod a szökési kísérletedet, komolyan mondom, kicseszettül megbánod! – húzott magához közel és a fülembe lehelte a szavakat. A szívem úgy zihált, hogy majdnem ki ugrott a helyéről.
- Undorító vagy!
- Azt gondolod? – nevetett miközben zöld szemei csillogtak. - Várj, amíg haza viszlek akkor nem ez lesz a véleményed. – mikor ki mondta ezeket a szavakat nagyon megkönnyebbültem, mert hisz még is csak azt mondta, hogy haza fog vinni. Már azt hittem, hogy valami elhagyatott helyre fog vinni ahol, megerőszakol majd agyon ver és végül kinyír. Eléggé beteg egy gondolat, de maga az ihletője is egy elmebeteg. Csak arra gondoltam, hogy mikor fog már végre haza vinni. Soha az életben nem akarom viszont látni őt. Egy életre elég volt ebből a Harryből!
- A szüleim már nagyon ki akadhattak, úgy, hogy vihetnél már! – sürgettem őt. Mire ő gúnyosan kinevettet. - Most meg min nevetsz? – értetlenkedtem.
- Ja, hogy te arra a hazára gondoltál, ahol laksz.. Hát szépségem ki kell ábrándítsalak. Hozzám jössz haza. – nevette fel ismét. Irritál a nevetése, mint ahogy az egész lénye.
- Mi van? - döbbentem le, miután nem is oda haza akar vinni, ahova én szeretnék menni. Először azt hittem rosszul hallok, de amikor megismételte akkor tudatosult bennem, hogy holnapra halott ember leszek! Hirtelen a fenekembe csípett, amitől automatikusan idegrángást kaptam. És leköptem őt, az előbbi mondhatni játékos Harry elveszett, és helyette jött a durva, kegyetlen. Azt hiszem ez a legnagyobb hiba volt amit tehettem. Miért vagyok ilyen hülye? Ez az egész talán csak egy rossz rémálom, elkezdtem a bőrömbe csípni, hogy ez az egész valós-e, de amikor éreztem a csípést a karomon, nem ért meglepetés, bár reménykedtem, hogy csak egy álom legyen ez az egész. Ó Jack, bár itt lennél velem. De egy tuskó vagy, akit nem érdeklek.
Harry letörölte mancsával a szeme alatti köpést, és felém közelített, de én csak hátráltam tőle. Mikor már nem volt hely, hogy hátrébb lépjek egy fának szegezett. Megfogta az állkapcsom, de hirtelen megcsörrent a mobilja. Káromkodva előkapta a zsebéből, közben elengedte az államat.
- Mi a faszom van? – üvöltötte a telefonba. Azt hiszem miattam ilyen paprikás hangulatú. - Mit mondasz? Az a görény már megint nem bír a kis faszával? Ki verem belőle a szart is! Igen velem van ő is, gyere ide és vidd innen, már így is nagyon felidegesített, és ki tudja mit tennék vele. Niall legyél itt öt percen belül. Mit tudom, én valami erdőben vagyunk. Siess! Világos? – csak hallgattam, ahogy a telefon másik végében lévő emberrel, hogy ordítozik. És mindenféle csúnya dolgot. Kiből akarja kiverni még a szart is? Ki az a Niall? És engem nem akar bántani? Ezer és ezer kérdés volt bennem megválaszolatlanul.
- Maradj itt! Világos? Niall jön és haza visz. Mármint az én házamba! Ne próbálj elmenekülni, mert megtalállak! Vágod? – fordult felém miután lecsapta a mobilját, és vissza dobta a zsebébe. Nem válaszoltam semmit, mert ha elmegy senkit nem fogok várni, egyből futásnak erednék. - Ha meglátom, hogy lelépsz a kis barátnőd fogja megbánni, Amy elég csinos kis példány. Liam oda van érte. – ez a féreg most Amyvel fenyeget engem? Nem volt más választásom csak motyogtam, egy 'igen értem' szerűséget, Amy érdekében.
- Okos kislány. – dicsért meg. Mintha egy kutya lennék.
- Akkor Niallt vagy kit várjak?
- Niallt! Ha bárki más bántana csak hívj! És levágom a golyóit! – fogta a mobilom és beírta a számát. Ugyan már, nála jobban már senki nem terrorizálhatna. Neki kéne levágni a golyóit.
- Rendben van. – sóhajtottam egy nagyot.
- Ha haza érem, még tisztázzuk ezt a köpködős ügyet!
Majd elindult, árnyéka egyre messzebb került tőlem, aminek őszintén nagyon örültem. Sajnos nem menekülhettem el, mert azt Amy bánná meg. Harryből mindent kinézek, és arra is képes lenne hogy bántsa a barátnőmet, akiben bár csalódtam, de szerettem őt és nem szeretném ha baja esne. Éppen elég az, hogy én bele keveredtem ilyesmibe. Nem is ismerem Harryt mit akar tőlem? Amikor rá kérdeztem, elég fura választ adott, amit nem értettem meg. Ez az egész Jack hibája, ha nem szeretném még mindig kétségbeesetten, és nem csókolózott volna más lánnyal, nem keveredtem volna verekedésbe és nem jött volna a göndör ördög leállítani.Vajon mi lehet a szüleimmel? Hiányzok nekik azután, hogy azt mondták többé nem tekintenek rám úgy mint a lányukra?
Leültem a fűbe, lábaimat szorosan felhúztam az arcomig és átkulcsoltam a kezeimmel, és vártam amíg megérkezik a fickó akit a göndör megkért, hogy vigyen a házába. Hamarosan előttem megállt egy autó, amiből egy szőke, kék szemű fiú ült a volánnál.





Kérnék szépen mindenkit írjon megjegyzést és iratkozzatok fel! Illetve a facebook csoporthoz csatlakozzatok! --> CSOPORT